Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-03-01 / 3-4. szám

nak össze megint a diákok) leszíjjazzák őket... és az emeleti folyosón eláll a lélekzet... az apró szivek lüktetve hajtják a vért a dobhártyák felé és mind, valamennyi feszülten figyel... vájjon? ...a dobok ismét peregnek, a trombitás hangjait recsegve verik vissza a falak és az ezredzászló... szégyenkezve hajlik meg. A feltűzött szuronyokon, töltött fegyvereken undorodva sziporkáznak a verőnapfény sugarai- Az őrnagy kivont kardja gúnyosan villan rá a k. k. Leutenant-Feldmaschall kalapján lengő kakastollforgóra, amikor azt jelenti, hogy a gyalázatot végrehajtották. A három megvert kisdiák reszket, tántorog, a másik kettőnek csörömpölnek a bilincsei. Azok is fehérek, mint a mész de ... valamennyinek száraz a szeme! Tudják valamennyien, hogy most mind az a 384 osztrák baka csak arra vár, les, hogy a “Kossuth-kutyakölykök” mikor fognak bőgve fakadni. Hát • • .nem! Ezt nem beszélték meg ugyan előre. Nem is volt rá alkalmuk, de erős lelkűk — csodát művelt összetört testük felett. A verés szinte jól esett (legalább is így mondták el később a pajtásaiknak).

Egy hét se telik el. Március 9. A nap éppen úgy ragyog, mint ma egy hete. A dob is éppen úgy pereg a lyceum udvarán, mint ma egy hete. A bakazászlóalj, az őrnagy, a hóhérok, a főprofosz, az excellenz, a feljelentő úr őméltósága, a besúgó (szép társaság!) mind, valamennyi ugyanaz, csupán a deliquens, aki most a deresen leszijjzva várja a k. k. igazságszolgáltatást, a főszereplő más: KUSZNER KAROLY 12 éves tanuló, aki akként nyilatkozott, hogy a derest most már dicsőség elszenved-Közleményeink ^ tárgyilagosságának kiegészítéséül közöljük olvasóinkkal, hogy az I. évf, 3. számban megjelent: "Miért márcus 15?" cimu és " yg"

kézjeggyel ellátott, ugyanezen számunkban "Lenkey" cimü és "Székbiró" alirással ellátott, valamint I. 7-8, számban megjelent "Felujjultak a sebek" cimú és "Dr. Veér ' yula" aláírással ellátott, végül a II. 1-2 számban megjelent "1:9" cimú és "v. Illésy Gyula" által alá - cikkr-ink ^ctai szintén a kiadás alatt álló "Magyar Breviárium"ból származnak.

ni! A hadbíróság egybevetette a vádlott cselekményével azt a komiszságot, amivel tettét nembogy nem bánta meg, hanem arcátlan büszkességgel tetézte azt, amivel szemben a gyenge testalkat és a fiatalkor nem szolgálhatott enyhítő körülményként. “Eként Őfelsége... stb. nevében 12 botütésre ítéltetett”.

KUSZNER KÁROLY pozsonyi illetőségű, nőtlen, 12 esztendős, diák foglalkozású egyén méltó akart lenni bűntársaihoz. Nem sírt! Sírás nélkül kiállotta mind a tizenkettőt! Most 384 fehér Waffenrock szégyenkezik, hogy segédkezet nyújtott ehhez a gyalázathoz. A kegyelmes altábornagy úr nyakában a II. osztályú Vaskorona Rend, a mellén а III. osztályú Lípótrend, meg a Katonai Érdemkereszt Unottan csüngenek alá: “Hát ez is valami?” Átéltek ők ennél nagyobb gyalázatot is! Nem is oly rég! Amikor a legfelsőbb Hadúr a zalatnai, abrudbányai, , kisenyedi, perlaszi, szenttamási meg a fehértemplomi tömeggyilkosok mellére kosárszámra tűzette testvéreiket.

Kuszner Károly, Preszka Pál, Ruttkay Rezső, Kiss István, Malinowszky Viktor, Horváth János pozsonyi német, magyar és tót ajkú magyarok már rég elporlódtak a pozsonyi hantok alatt, a többi ezer és ezer Preszkák, Kusznerek, Ruttkayak, Malinowszkyk, Kissek és Horváthok ezrei között, aki ezer esztendőn át ugyanavval a töretlen büszkeséggel tettek hitvallást magyarságuk mellett.

Vájjon ez a márciusi szél, amely egy évszázad után sarlókalapácsos vörös zászlót szaggatja — tépi a pozsonyi városháza ormán, talál a Bratislavának megbélygzett Pozsonyban uj Preszka Palikat? Kuszner Károlyokat? Vagy deportálták mind, valamennyit az új urak?

A “Magyar Breviárium” adatai alapján: vitéz Illésy Gyula.

— 11 —