Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1-2. szám

Eli és a mai apák

"Monda ezért nékik; Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptől. Ne tegyétek fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét."

I, Sóm, 2: 24-25.

Sok minden jó dolog meg volt Éliben, aminek egy édesapában meg kell lenni.

1. Meghallotta a fiai ellen szóló panaszt. Hány édesapa válik süketté, amikor gyermekei hibáiról beszélnek. Az én fiam? Nagyon jó gyermek az, s amit róla mondanak, aljas rágalom. — Egy édesanyát többször próbáltam figyelmeztetni arra, hogy fia nem jó úton jár s nem szabad minden cselekedetére az elíödöző szeretet palástját borítani. De minden ilyen alkalommal úgy tett, mint a fészkére vigyázó sas. A vak anyai szeretet pallosa csillogott kezében, hogy megvédje ártatlanul bántalómmal illetett fiát.

A fiú meg magában efélét gondolhatott: Jó bolond anyám van nekem, milyen könnyű falhoz állítani.

2. Teljesen elitélte fiai cselekedeteit. Hallom a ti gonosz cselekedeteiteket: mondotta. — Nem igyekezett fiai bűnét mentegetni, enyhíteni, átfesteni. Amit cselekdtek, az gonosz bűn. — Fiait Isten igéjének mérlegére állította és könynyűnek találta őket.

Hány szülő van ma aki gyermekét és cselekedeteit az Ige mérlegére állítja? A gabonát, a szenet, a sót, a burgonyát államilag hiteles mérlegen mérik.

Ami ennél sokkal fontosabb, a fiák és leányok életét, viselkedését, az elfogult szülői szeretet egyáltalán nem hiteles mérlegén mérik- Kedves szülő! Rajta van-e mérlegeden az Isten hitelesítésének a jegye? Ezzel a jelzéssel másként fog mérni mérleged. A bűn bűn marad előtted akkor is, ha a te gyermeked cselekedte azt.

3. Figyelmezteti fiait. Ne tegyétek fiaim! — Ezen mondását, mint a szivárványt színeire bonthatjuk. Benne csörgedezik e szavakban az édesapai szív vére. Van e szavakban mély bánat. Mint az orgonának mélységében szinte elvesző hangjai, zendüí meg szíve mélyén az apai bánat. Ügy látom őt, az öreg

főpapot, mint akinek szemei telve könnyekkel, amikor e szavakat mondja. De az egészet átitatja a gyöngéd szív szeretete. Mit mondjunk arról a gyermekről, akit még ilyen apa szavai sem tudnak megindítani? Éli fiait nem tudta megindítani.

4. Nem csak fiait, hanem az ügyet félti. Affelől nem volt kétségben, hogy Isten nem hagyja a bűnt büntetlenül. Ez a büntetés fiait is el fogja érni. De nemcsak ez fájt neki, hanem az is, hogy fiai vétkessé teszik az Űr népét is.

Az fájt neki, hogy fiainak cselekedete árnyékot vet azokra is, akik nem részesek bűnökben.

Hány apának fáj az ma, hogy fia bűne árnyékot vet a közügyekre, a vele dolgozókra, a gyülekezetre, a nemzetre? — Egy kicsi felhő is igen nagy területekre tud árnyékot vetni. A legkissebb bűn is sok emberre veti reá sötét árnyékát.

Egy igen fontos dolog hiányzott Éhből, aminek minden édesapában meg kell lenni.

Nem tudta kezében tartani a gyeplőt. Azt mondhatná valaki, hogy öreg, fáradt ember volt. Kezei nem bírhatták már a gyeplőt tartani.

De nem volt ő mindig öreg ember! Volt idő, mikor fiatalos erő duzzadt karjaiban. Volt idő, amikor fiai is kis gyermekek voltak. Ekkor nem szoktatta szájókat a zabolához. Testükön nem helyezte el idejében a hámot. Nem fogta őket olyn szekér elé, amelynek húzásában kiadhatják fiatalságuk erejét, tüzét. Később már nem vették be a zablát, testük nem tűrte as hámot, s /az: atyai kéz is gyenge volt a szilaj, fékezetlen lovak gyeplőjét erős kézzel megragadni.

Könnyen meglátjuk és megítéljük ezt a hibát Éliben, de meglátjuk és megítél jűk-e a mai apákban és legfőképen önmagunkban?

Ecsedy Aladár— 19 —