Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
Te szörnyű, vajúdó Idő, ne szülj, ne szülj több rémet. Mostmár tiszta örömmel is legyen megáldva mébed! Szülj halva minden szenvedélyt, vad átkot, véres harcot, fojtsd meg a bűnt, mi valaha öledben megfogamzott. Elég volt már a gyötrelem! elég volt már a vérből! Napfényre vágyunk már a gond fekete erdejéből! Te véres, vergődő szivünk, ne szülj1 te sem több átkot: öleld magadhoz boldogan az embert s a világot! Növeld, mi bennünk isteni s öld meg, mi bennünk állat, hisz a dühös tusákba már mindenünk belefáradt. Szüless meg bennünk Tisztaság! Szüless meg bennünk Béke! S tedd kezedet a vad világ lázas ütőerére! Szüless meg bennünk Szeretet! Te legszebb lelki virtus: — a szivünk szomorú, beteg ; — — szüless meg bennünk Krisztus! 'Bőddé Janóé
/
