Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

Először is a saját szénáját rendezte. Nemcsak az udvaron és istállóban, hanem arra is kiterjedt a figyelme, hogy háza előtt kikövezte a járdát. Sokan követték példáját, de a kövezési munka bizony lassan haladt, nemhogy még az ut közepét is kikövezzék.

Nagy a szegénység, na- Az államnak meg nincs most ilyesmire pénze, merthogy hadi gondjai is vannak-Küzködött, okoskodott, töprengett a falu bírája, a Bartaloklevél hites őrzője, közkedvelt Zsigmondja-Igy tengették életüket a büszke lófő gyergyószabadjai Bartalok az ősi szülőfaluban...

“Gyergyószabadjai Bartal Richárd” őecellenciája, előkelő rózsadombi villájának terraszán reggelizett családja körében... Szemében aranykeretű monokli csillogott, amint reggeli postáját olvasgatta. Kissé rosszkedvűen számolt be egyik levél tartalmáról feleségének, Marien kegyelmes asszonynak :

—Mar megint nem nyughatnak ezzel a nemességkutatással! Képzeld, be kell bizonyítanom, hogy nem vagyok Zsidó...! Én..-! Egy gyergyószabadjai Bartal Richárd! Ezek a tökfilkok azt hiszik, hogy vagy német vagyok, mert Richárd a nevem, vagy pedig zsidó, mert az apámat Mózesnek, nagyapámat Áronnak hívták. Ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy az ősi székely nevek között zsidó nevek is szerepelnek, helyesebben : bibliai nevek. Mózes, Áron, Sámuél stb. igen gyakoriak. A szalonban bekeretezett családi címeremet nagyapámtól örököltem s a másolata minden gyergyószabadjai Bartalnál meg van.

Marien kegyelmes asszony letette a teáscsészét a kezéből és felhúzott festett szemöldökei alatt csodálkozó szemek bújtak meg, melyekben részben szemrehányás, részben reménykedés bújtak meg :

— Ugyan Ricsi, Maga feltűnően elhanyagolja ezt a problémát. Ne feledje el, hogy egy gyergyószabadjai Bartal ereiben őseinek büszke vére csordogál, tehát a nemességkutatás sajátmaga érdeke kell, hogy legyen, amit magam is fokozott figyelmébe ajánlok. A nemességkutatás a kormánynak igen bölcs rendelete s nekünk alkalmazkodnunk kell ehhez. Feküdjön neki tehát a nemességkutatásnak Ricsf, mert igen valószínű, hogy mi grófok vagyunk. . .

Leányuk : Bartal Yvonne, ki a reggelizőasztalnál shortban ült, éppen lábának körmeit lakkoztatta egyik szobalánnyal. Anyja utóbbi szavaira felfigyelt:

— Ah, mindig éreztem, hogy az élet még meglepetéseket tartogat számomra! — S ezzel rágyujott egy “Coronas” cigarettára- Az illatos füstkarikák elmosódott ködében képzelete messze szárnyalt : Lelki szemeivel már olvasta pesti újságok beszámolóját a Széchényi-bálról : “A megjelent előkelőségek közül a következők neveit sikerült megjegyeznünk : gyergyószabadjai Bartal Yvonne grófnő... stb. stb- “ahh! sóhajtott és eldobta az alig megkezdett cigarettát...

Bátyja Bartal Edward jogszigorló, ki pizsamában ült a reggeliző asztalnál, sokkal lustább volt ahhoz, semhogy a családi társalgásban résztvegyen. Képzelete azonban annál messzebb ragadta : Majd mikor a Moulin-Rouge ban megjelenik, egyszerre hat pincér is ugrik eléje : erre parancsoljon Gróf Úr, asztalát reserváltuk...

A család három tagja tehát egyszerre támadt Bartal Richárd kegyelmes urra, ki késsé kellemetlenül, bár részben megingatva érezte magát- Békés hangot vet fel tehát:

— Helyes, majd Ottót kiküldőm^ terepszemlére Gyergyószabadjára. De most kérem, ne zevarjanak, mert egyéb postám is érkezett. . .

— Ugyan, — legyintett a parfömtől illatozó Marien kegyelmes asszony, — Ottó úgyan semmit nem fog elintézni Maga helyett- Egy ilyen elszegénye- 20 -