Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

д1ймцш1 nekünk... Váltunk I

(Nyílt levél — sokakhoz.)

Kérlek azért titeket..-, Hogy járjatok... szelídséggel, ... elszenvedvén egymást szeretetben. Ef. 4:1,2. Mert ... versengések vannak közietek ... mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg KRISZTUSÉ. I Kor. 1:11,12.

Rég láttalak a templomban. A MI templomunkban..., a TE templomodban .

Igen a hangsúly ezen van “a TE templomodban.” Mert ez az erdélyi stílusú, fatornyos, fehérfalú templom a Tiéd- Tiéd, ha el is maradtál innen, ha netán úgy érzed, itt nem vagy itthon, ha el is felejtetted, hogy írásban kötelezted magad a fenntartására... Tied, mint, ahogy Tied marad az a család, melybe Isten helyezett. Tied kitörölhetetlenül, megváltozhatatlanul. És felelős vagy érte, ha ettől a felelősségtől szeretnél is szabadulni.

Szóval elmaradtál. Mióta? Rizony jó ideje. Hónapok, tálán már évek óta!

Nos, ha elmaradtál, én kereslek fel. Halkan kopogok és ha beengedsz egy pár szóra, — halkan, csendben szeretnék pár percig veled beszélgetni, mint ahogy ő is halkan kopog, szelíden szól, Akinek nevében most felkereslek.

Nyiss hát ajtót! Hadd szóljak!

Sokszor találkoztunk már. Bár külömböző jelmezekben szoktál megjelenni. Hol az Üzletember, hol a Remete, hol a Megbántott, hol a Pártoskodó ruháját veszed magadra. Pedig akármilyen álarc alatt bujkálsz, nem az az igazi lényed. Én is mindig rád ismerek- Mindig tudom ki vagy.

Te vagy az Igazságra szomjúhozó, a kereső, a kutató, az agyonhajszolt, a fáradt Ember. Cseppet sem rosszabb, mint akik megtöltik a templomi padokat. Csak éppen egy kicsit eltévedtél és most nem találod meg az utat az igazi hajlékhoz.

Mikor idejöttél, úgy mondtad, az istentelenség elől menekültél- Szeretném hinni, hogy ezt őszintén mondtad és így is érezted. Mi tart hát most vissza az Isten házától?

Azt mondtad, hogy a nagy város hajszája, a modern élet dübörgő üteme nem enged megpihenni? Hát a bomba zápor eget-földet megrázó sivitásában, pokoli csattogásában, egy összedülő világ porfelhőjében nem tanultad még meg minden anyagias törtetés hiábavalóságát?

Vagy éppen a remeteségbe menekülve keresed lelki békességedet, elveszett egyensúlyodat. A természet csendjében imádkozol? Tudd meg, hogy keresztyén élet csak testvérek közösségében teljesedhet ki. Magányodban a szeretetet kin akarod gyakorolni? Vagy nem akarod a szeretetedet hálátlan emberekre pazarolni? Akkor barátom, bizony az Istent sem szereted! (S ezt nem én mondom, hanem az Ige : Ha azt mondja valaki, hogy Szeretem az Istent és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az..., I. Ján. 4 :20). Mert erről ismeri meg mindenki, — szól Jézus —, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. Ján- 13 : 35.

Hallom közbevetésedet. Várj csak, olyan sokat akarsz felelni, hogy érdemes sorravenni.

Azt mondod itt Säo Pauloban, lapai templomunkban, nem beszélnek olyan tárgyról, ami téged közelebbről érdekel. A múltkor is, mikor egyszer rászántad magad és mindent félretéve, — és azt is elhiszem, — igazán szomjas lélekkel eljöttél : a lelkipásztor akkor is valami Debora nevű, vagy 4000 éve meghalt zsidó asszonyról beszélt- — Hogy mit érdekel az téged!? Látod, ha nem értetted meg, ez, ne haragudj, csak a te hibád volt! Mert ha benne élnél a testvéri közösségünkben, tudtad volna, hogy éppen akkor szólította el az Ür közülünk a Nőszövetségünk egyik megalapítóját. És mivel mi személyi kultuszt nem űzünk, egy négyezeréves történet személytelenségében akarta lelki