Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

még mindig ott van Fejérvár épen és sértetlenül, benne pedig másfélezer vitéz, akik készen állanak arra, hogy kicsapjanak egy kis kozárlásra, vagy megszáguldjanak egy-egy töröktábort—. A zsákmányolt drágaságokkal, a rabszijra vett foglyokkal és aszszonynéppel megrakott dereglyéket sem lehet addig elindítani lefele a Dunán, amíg azok ott tanyáznak a fejérvári végen- Szabács, meg Zimony megvétele után már nem lehetett a meglepetés előnyét kihasználni, de még mindig meg lehet kísérleni azt a harcieszkőzt, amivel az agák, a csauszok meg a pasák vérét kímélni lehet — az aranyat! ,

A gubasi-pribék, a szultán udvari profósza, Móré Mihályt, a várnagyot, már meg is vette és a szultán úgy vélte, hogy a várnagyát vesztett vár már többé nem is vár, és ha vár, akkor nem erősség. Móré is azt hitte és szinte biztos volt a dolgában : csak beszélni kell a cenkekkel, a többi megy majd magától.

Erra a próbára majd rá ment Móré feje : Oláh Balázs fővitéz majd hogy le nem kaszabolta. Mindenesetre igen gyorsan kellett vinni az irháját : Oláh

kivont szablyájával minenütt a sarkában járt. Móré hosszú lábaival — kora ellenére — jobban győzte a futást, mint a lovagláshoz szokott, apró növésű Oláh. Na meg az is tudott dolog, hogy az jobban tud futni, akinek a sarkában az Irgalmatlan Halál.

Mórénak azonban a judáspénzt meg kellett szolgálni, külömben a nagyvezír vágatja el a gégéjét: elárulja tehát

rendre a vár gyenge pontjait meg a titkos alagút bejáratát.

,01áh Balázs két héten át vívja a legkeményebb közelharcot az ostromló tulero ellen s amikor a másfélezer főnyi védősereg már alig félszerannyira olvadt, s az is mindegyszálig sebes, szabadelvonulás feltétele mellett feladja Fojérvárt-Megtört tehát a déli határvédelem, de olyan vérvesztességgel, amiszerint teljes négy esztendőre volt szüksége az Oszmán Birodalomnak, hogy egy új, harcképes, kiképzett, támadó hadjáratra alkalmas hadsereget tudjon újra felállítani.

Ki mondja hát, hogy a hősök vére hiába ömlött volna ki?

A “Magyar Breviáriumából vitéz Illésy Gyula

ősz.

Qaintt OftaUa Aliiké.

Húll a levél, s oly széjjel röpülmintha az égben kertek hervadnának; úgy hullanak le tagadón mozdulva.

És az éjszakákon a Föld is lehull a bús magányba a csillagok közül.

Mindnyájan hullunk, e kéz is itten.

Mint a tiéd és minden más lehull, lásd.

S mégis van Egy, ki felfogja a hullást, szent kezével végtelen szelíden.

Kiss Tamás fordítása.- 12 -