Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-09-01 / 9-10. szám

A DIAKONISSZA-ÚGY

i

Napjainkat jellemzi, hogy a nőket, közéleti és egyházi vonalon, a közteher viselés munkájába mind erősebben belevonja. A szociális, gazdasági, politikai életben, ha képessége van rá, akár vezető szerepet is vihet a nő-Érdekes lenne, a teremtéstől kezdődőleg a női lelket levezetni, lénye, értéke szempontjából; most azonban a nőnek az egyházban végzett szolgálatára szorítkozom s annak is szükebb körére: a diakonissza munkájára.

A diakonissza női diakónus- A diakónus görög szó, melynek eredete azonban bizonytalan. Alapjelentése Buttmann szerint: “hírnök”, Prellwitz szerint:

“gyors szolgálatot teljesítő”.

Szolgálattevő nőket látunk már Jézus körül. Lukács görög orvos evangéliumának 8. részében névszerint is említ nőket, akik Jézusnak vagyonukból szolgáltak. Soha, senki úgy meg nem értette a női lelket, soha senki oly mélyen bele nem látott a nők szivébe, mint Urunk. A testbe öltözött Ige megjelent és a gyermeki kedély együgyüsége azonnal felfogta Jézus szeretetét, bűnbocsátó kegyelmét. Ügy mentek Jézushoz, mint a beteg az orvoshoz, a gyermek az anyjához. És tanácsot, vigasztalást, gyógyulást nyertek- Feltárult a szivük valami csodálatos szépnek és igaznak a befogadására. Melegen és hálásan lobogott fel az életük és megtisztulva, boldogan repdesett Szabadítójuk felé. Életet és békességet találtak nála. Nem tettek mást, mint elfogadták Jézusnak feléjük nyújtott és megmentésre kész, áldott kezét és így megszabadította őket régi életükből, hogy Neki tetsző életben járjanak.

Az ősegyházban is voltak női diakónusok (az egyházatyák írásaiban : diakonisszák) és pedig mindig növekvő számmal. (A diakonissza intézmény szervezése csak jóval később történt).

Az első keresztyén idők helyhezkötött egyházaiban már az igekörüli szolgálatot a nők is, messzemenően gyakorolták. Pál apostol, aki szigorúan ügyel a gyülekezet rendjére, meleg szavakkal ismeri el a nők evangélizáló szolgálatát. Levelében sok asszonyt említ, akik az ige körüli szolgálatot végezték. Hallunk dolgokat az evangéliumért való hűséges szolgálatukról, szenvedéseikről, üldöztetésükről, amiket elviseltek és az evangéliumi szolgálataik gyümölcseiről.

A filippi gyülekezetben Evodia és Syntikhe munkálkodtak, akik Pál oldalán az evangéliumért harcoltak. (Fii. 4 : 2-3). Fébé a kenkreabeli gyülekezet alkalmazottja, szolgálója, diakonisszája volt. Nemcsak a szegények körül végzett diakonisszamunkát, hanem Pál apostolnak anyagi támogatást is nyújtott- Ő vitte Rómába Pál levelét (Rom.Í6:l-2). Priscillának és férjének : Akvilának Rómában fontos szolgálatuk volt, mindkettőjükről azt mondja az apostol, hogy az evangéliumért saját életüket tették kockára. (Róm .16 : 2-4). Meghatottság csendül Pál szavaiból, amikor három asszonyról ír, akik sokat fáradoztak az Űrért (Róm. 16 : 12), Sokfele hasznos szolgálatot teljesített ott mindegyik diakonissza- Életük árán is szolgáltak az evangélium ügyének. I. Tim 3 : 11-ben a diakónusok feleségéről, I. Tim. 5:9-ben az egyház özvegyasszonyairól ugyanaz a szolgálat állapítható meg.

Az apostoli egyházban tehát már voltak nők, akik hivatásszerűen foglalatoskodtak úgy az evangélium, mint a szegények szolgálatában.

A diakonissza intézmény aranykorát az V- századig élte. Ifj. Plinius, Bythinia (Kisázsia) helytartója a II. században két diakonisszát fogatott el és vallatott. Ez a tény is bizonyítja, hogy a diakonisszák az egyházban számottevő tényezők voltak (különben nem őket vonták volna felelős— 13 —