Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
Nándorfehérvár. CoNTERFACTVR DFR STADT VMD VOSTVNG GRIECHISCH W£ISSENEVRC.V0MTVRCKÉIINCE1I0«EN Alio t Г it. repülnek. Lehet jó pár száz vékáskosárnyi, ha van a világon annyi puskapor! Az őrség, akik a kapu feletti toronyban voltak, azok — bizony csak “voltak”. Ilyenkor ugyan nem sokat elmélkedik az ember, de még is úgy van az, hogy jár az esze ezen is, azon is. Amikor özönlik befele a pogány a nyitott kapurésen, amikor az “Insallah” ordítozástól harsognak a viszhangzó falak, akkor elég egy zöld légy is, ami az ember kezéről nem akar elrepülni, hogy arra gondoljon : A beste! Már érzi rajtam a halál szagát! De ez mindössze egy szemvillanatnyi idő s már is rendeli a várnagy a hajdúkat a füstölgő kapuromhoz, hogy verjék ki a pogányt. Ámde, — akármerre! tekint, mindenütt lófarkas kóplyák emelkednek a falakon által s a megmaradt őrség a templomtéren verődik össze. Lehetnek vagy hatvanan, úgylehet, valamivel többen. Muskétás, hajdú, ijjász, hátikopjás, tűzszerész meg naszádos, az most mind egycsomóban várja az utolsó leszámolást: a többiek... azok már megfizettek az utolsó csepp vérükkel. Szulejmán, a fényes ábrazatú padisah, aki reggel óta talpon van és ezt a végső küzdelmet a felvár istállóinak üszös romjai közül figyeli, már háromizben hagyatta abba a harcot: kár értük! mondja. Kegyelmet ígért, de nem kell nekik a kegyelem! Szabad elvonúlást ígért, de ők a várat élve nem hagyják el! Az üzenetet nem szavakkal mondják, a muskéták dörgik a magmaradt lőporral. Eb hát az anyja a kutyáknak! Hát akkor vesszenek el mind egyszálig ! És a pogányság, mint a vízáradat, özönlik a a végvári vitézek sebekkel borított maroknyi csapatára... Szabács elesett és elesett Zimony is, amelyet Szkublics Márk vajda védett 350 vitézzel Kilenc napon át állta a százszoros túlerőt és ők is az utolsó csepp vérükig védelmezték a reájuk bízott erősséget, noha jól tudták mindannyian, hogy önfeláldozásuk hiábavaló. Nem akadt senki ezek között az egyszerű végbeli vitézek között, akit a kapitányok példája megtántoritott volna, vagy csak azon tűnődtek volna, hogy az áldozatukat vájjon fogja-e valaki valaha méltányolni? Szulejmán szultán hódító serege széles kaput nyitott, de az árát meg is fizette érte- Mégis kellemetlen érzést keltett benne az a tudat, hogy a háta megett- 11 -
