Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
arra fele, mondotta bizonnyal Torma Endre, a lovasok hadnagya Logodi Simon várnagy uramnak, de azt már a történelem feljegyezte, hogy amikor ezeket a tüzeket látták, és látták, hogy ez lesz az ő sorsuk is, tudomásul vették, hogy a felelősség most az ő vállukra nehezedik; bennük van a remény, hiszen az ő kezükben fegyer van és a köntösük alatt férfiszív dobog, a z а к é t ember hát megesküdött és a várőrséget is feleskette, hogy a várat pedig az ellenségnek fel nem adják. Védik amíg lehet- Védik utolsó csepp vérükig! Torma Endre hadnagy a lovasokkal indul is mindjárt : megszáguldja a környéket s a kémdeák is megyen íziben, kifürkészni, nemnyi erővel lehet a pogány? Virradatra megjön a lovasok hadnagya a száguldásból, előtte hosszú szekérsor halad: menekülők. Bizonyára, most azt mondja a várnagy a hadnagynak, hogy mostmár csak pihenjen le, de az szót sem akar tudni róla. Most az ébrenlétnek van az ideje! Pihent lóval és pihent lovasokkal újra kimegy a vár körüli földekre, de már egészen bizonyos, hogy nem ugyanynyian jönnek vissza, mint amennyien elindultak. Ugyan jól visszaszorították a pogányokat, legalább azalatt a várnagy a menekülteket át tudja majd tenni a Száván. Az is valami! Alkonyatra, amikoron az aívár kapui rájuk csikordultak, sokszekérnyi ölfa már oda van készítve, amiből torlaszt fognak emelni, nehogy az adta bestéje valamiképpen betudjon nyomakodni a kapun keresztül. Késő éjtszakára megjön a kémdeák is- Ö tudja, ilyenkor merre a bejárat s amit elmond a várnagynak az — nem asszonyi fülnek való hallomás. Nagy szerrel jönnek a törökök : nincsen falu a környéken szerte, ahova ne jutna belőlük. Elmenni? Hát azt akárhol lehet, — annyian a pogányok még sincsenek..., no meg azután ottan a Száva..., van dereglye is jó egynéhány ... De hát ki gondolna erre? Megkérik a várkáplánt, hogy hajnalban két misét mondjon. Legyen módja kinekkinek eleget tenni a lelkiismeretével. A vitézek mind keresztyénmódra készülnek a nagy útra : meggyónik valamennyi és megáldoz : most azután jöhet a pogány! A toronyőr a felvár vigyázótornyában figyeli a vár körül nyüzsgő török hadat. A tudósításait a kiáltótornyokból át veszik az istrázsák és továbbítják a szájasoknak. A lovasságnak igen kijut a száguldásból: nem telik mindenüvé védő csapat. Az egész őrség 400 könnyű hátilovas, hatodfélszáz gyalog, — meg vízihajdú. A 11 álgyú a felvárban csupán arra való, hogy a kőgolyókat odavesse, ahol az ellenség legjebban tolakodik felfelé a falakon. Már két vasárnap telik el, kemény két hét. A török ágyuk most már a folyó felől is törik a falakat- Sok jó ráró ló ment rá arra a nagy száguldozásra s nem kevesebb lovas vitéz. Torma Endre is beváltotta már a fogadalmát: egy csausz vágta fejbe, amikor az alvárat a pogány elfoglalta. Ennél a betörésnél valamennyi fővitéz ottmaradt és már alig vannak tízen a háti kopjások, akik felszorultak a gyaloghadukkal a felvárba- Azok is nagyon megfogyatkozának ám! Örülne neki a várnagy, Logodi Simon uram, százig el tudná olvasni őket. Azok nagyobbik része pedig sebes már. Az ágyuk is elhallgattak- Még a múlt hét derekán lőttek vele, de irgalamatlansok port fogyasztottak. Talán a muskétások részére össze lehetne seperni néhány zacskóra valót, de azt csak majd akkor lövik el, ha' a nyílvesszőből is kikoptak, mert hát az is erősen fogyik- Dehát nem is az a veszedelmes, akire lőni kell, hanem az, aki felfelé nyomakodik a falakon, annak pedig elég a hajdúszablya, köveskosár, meg a szurok -ha még ugyan van belőle... Bár azt még istenesen lehet pótolni forróvizzel - szóval a helyzetük nem éppen vigasztalan. Még akkor sem esnek kétségbe, amikor a kapu hatalmas gerendái az egekbe Ha csak a fele lenne az övék annak a puskapornak - sóhajt fel a várnagy, amikor a kapu hatalmas gerendái az egekbe emelkednek és a kapu boltozat terméskövei — némelyik akkora, hogy elég volna egy kocsi rakománynak — szerte- 10 -
