Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
Levél Idegenbe Szakadt Magyarokhoz * Október utolsó vasárnapján minden itthoni magyar templomban megindul egy halovány sereg. Haza hívunk titeket, idegenben élő magyarok. Látunk titeket, kivándorolt családok. Newyorkból, Detroitból, Chicagóból, Sáo Paulóból halljuk az éneketeket. Látunk titeket, akik közelebb vagytok hozzánk és messzebb kerültetek tőlünk: elszakított magyar földön élő véreink. Jól tudjuk, ezt a tízmillió magyart, aki távol él az otthon földjétől, nem lehet mégegyszer összegyűjteni, örökre elbúcsúztunk a legtöbbtől közületek. Millió magyar szív idegen temetők földjével fog összekeveredni- Fiaitok, leányaitok, tördelik az áldott szót, még meghatottan nézik szemetekben a könnyet, amikor az óhazáról beszéltek nekik, de már idegen erdők fájából faragták ki a bölcsőjüket. Jól tudjuk, hogy a harmadik nemzedék ajkán nagyon megcsendesül már a mi édes, zengő magyar beszédünk- Jól tudjuk, hogy Amerikának óriási néptengerébe lassan belesűlyednek azok a kicsiny magy’ir szigetek, amelyek itt-ott ma még állanak. Jól tudjuk, hogy akik közűlelek gazdagok, előkelők lettek, azok legtöbben nem is ismernek meg titeket, nem is jönnek idegen világrészeken épített kicsiny külvárosi magyar templomokba. Óh milyen kétségbeesett kísérlet ez, hogy a kezünk mégegyszer összeérjen. Óceánoknál és tengereknél mélyebb lelki távolságok partjáról nyújtjuk egymás felé a kezünket. Mégis, ti messze lévő magyarok, ti első nemzedék, ti sohase tudtok elfelejteni minket. Mégis a ti szívetekben benne maradt ennek az otthoni földnek a képe. Halálig a miéink maradtok. Mi a templomainkban megidézünk titeket, imádkozunk értetek és megáldjuk nehéz utatokat. Egyszer egy esztendőben együtt akarunk veletek ünnepelni. Azért könyörgünk, hogy magyarságotokat és hiteteket, mint régi, családi drága örökséget, ne tékozoljátok el. Unokáitok szívébe is oltsátok bele, hogy ezt a kicsi népet, ezt a fájdalmas sorsú magyar földet szeressék. Szent hagyományképpen őrizzék a magyar kivándorlók késő unokái is a felelősséget azért a népért, amelyeknek lelki örökösei. Verjétek a hidat idők és tengerek felett. Ne mondjatok le egykönnyen erről a földről- Fájjon a szívetek érte. Legyen olyan szent a gyermekeitek előtt, mint amilyen szent volt a babiloni fogság homályában ülő nép számára a porbaomlott Jeruzsálem. Zarándok csapatok keljenek fel, száz évek múlva is és keressék fel azokat a tájakat, amelyeknek homokja és pora nem egyszer gyermeklépésetek nyomát őrizte- Szerteszórt magyarok, Isten zsámolya elé borulunk mindnyájan, egy vasárnapon veletek találkozunk. °.A háború előtt október utolsó vásárnapján kivándorolt magyarokról emlékeztek meg mindig. Egy ilyen alkalomra szólt ez a ma is időszerű levél. __ 2 —
