Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7-8. szám
tartomány belsejében rejtőzködhet a magyar zöm és Magyar kapitány csupán az előőrse ennek. Milyen lehet ez a magyar zöm, ha ennyi bajt, gondot okoz az előőrse? Az ’’ostromzár” esztendős fordulóján, 1481, augusztus 10.-én a török nagyszerdár fehér zászlót tűzet ki és fegyvernyugvást kér azzal a megokolással, hogy a behajózásukat ne háborgassák meg a magyarok. Szeptember elején, miután sikertelen volt minden alkudozás, minden megvesztegetés, minden orgyilkos kísérlet, a törökök ott hagyják Itália földjét. A szultán, II. Mohamed, a hódító, ezt a szégyent nem éri meg: aránylag javakorban, 51 éves korában, 1481 május 3.-án meghalt. IV. Sixtus pápa Otranto feszabadulásának emlékére érmet veretett és 1881- ben a város feldszafoadulásának 400 éves fordulóján Róma a magyarokat ünnepli. Minden szó így igaz, amint ezt Bonfini, Mátyás király történetírója és a vatikáni évkönyvek is feljegyezték. A ’’Magyar Breviarium” adatai alapján közli: vitéz Illésy Gyula. j4z éjézaka réme Egyidőbe Jóska barátomnak voltam a vendége, ha Pestre mentem. Mert a harmincas évek elején drága mulatság volt magamforma vékonypénzű embernek szállodát fizetni. Olcsóbb volt kedves vendégként rokonhoz, baráthoz szállani, ha akadt hely. Nekem hát Jóskánál akadt, aki akkoriban a Kálvin téren káplánkodott, ott volt a szobája hátul-Az ablaka az Oroszlán utcára nyillott. Itt éltem át életem legizgalmasabb bűnügyi drámáját. § Forró nyár volt. Nyitva hagytunk éjszakára ajtót, ablakot, pedig hát az ablakon akárki kényelmesen beléphetett a szobába. Éberen szoktam aludni. Egyszer csak érzem hogy valaki ott áll mellettem- Óvatosan a szemhéjam alul pislogva vártam. Az ember engem figyelt. Ügy látszik, megnyugtatta az egyenletes szuszogásom, mert elkezdett kotorászni a székre rakott ruhám zsebeiben. Az viszont engem nem nyugtatott meg. Felugrottam egy hatalmasat ordítva. Az éjjeli vendég is ugrott, sőt ugrott volna kifelé az ablakon, de elkaptam a lábát. Csatakiáltásomra Jóska is felébredt és segített visszahúzni vendégünket. Persze ő is a lábánál fogva tessékelte vissza szokatlan időben érkezett láogatónkat. Riadónkra sorra érkeztek a segédcsapatok. A titokzatos idegen kiszabadította magát kezeinkből és a tárt ajtó felé próbált meneküli. De hajh az ajtóban, miként a végzet angyala, ott állott földig érő hosszú hálóingben Gyurka kollegánk, aki különben a szomszéd szobában lakott. Kezében hatalmas mordály, legalább félméteres. Azó^a se láttam ekkora pisztolyt. Rászegezte a betörőre. Patyolat éjjeli tógájában Gyúrka kísérteties látvány volt, láthatóan mély benyomást tett nem csak bennünk, hanem vendégünkben is, aki megtorpant és viszszafordult az ablak felé- De óh balsors, a visszavonulás útja arra is zárva volt. Az ablakban egy rendőr állt, csodákcsodája, nem valami zord, hivatalos arccal, hanem szemmelláthatóan nyájas, sőtt mosolygó ábrázattal. Nyilván tetszett neki a cicázás, amit rendeztünk. Mint régi kedves ismerőst szólította meg látogatónkat: No mi az Sanyi, talán gyónni jöttél a tisztelendő urakhoz? Vendégünk inkognitójáról lehullott a lepel. Sanyi, az éjszaka réme szomorúan megáll, megadta magát sorsának. — 19 —
