Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-07-01 / 7-8. szám

Egyházunk megint gazdagabb lett.

Mi néha — kishitűségből — a külső látszat után ítélve, vagy egyéb emberi gyarlóság folytán úgy látjuk, hogy gyöngülünk és ezért csüggedezünk. Isten azonban ránk pirít, felénk hajol és égető, aggasztó kérdéseinkre kegyelmes, megnyugtató választ ad, kiutat mutat.

Most imé egy nagy űrt kitöltő munkást küldött közénk.

Szelíden mosolyogva, halk szóval, szerényen lépett be közénk.

Petry Margit. Diakonissza testvér a neve és a hivatalos cime.

A címét elemezzük: b,enne találjuk hivatása lényegét: a szerető, a segítő szolgálat az ő tiszte. Az Űr szolgálóleánya, aki testvéri szeretettel közeledik oda, ahol könnyet kell letörölni, fájó szívre kell gyógyírt vinni.

Azt tartjuk, nagy elődeinkkel együtt, hogy ’’Soli Deo Gloria” — Egyedül Istené a dicsőség! Ezért nem is Űzünk, nem is Űzhetünk személyi kultjuszt.

Margit testvért meg is bántanánk, ha ezt tennénk vele.

Rá kell azonban valamire mutatnunk: Fehér haja, magas kora miatt már megérdemelné a pihenést. Ő mégis fiatalos örömmel vállalt nálunk szolgálatot.

Álljon az ő nemes példája mindnyájunk előtt s buzdítson arra, hogy részt kívánjunk magunknak az Isten országa és annak kis látható sejtje: a mi magyar Egyházunk építésében.

Diakonissza testvérünk pedig engedje meg, hogy önzetlen szolgálatáért a hivatalos címén túl, tiszteletünk kifejezése képen — szivünkben Margit néninek nevezzük.

Isten adjon erőt neki, hogy nagyon sokáig munkálkodhasson mi közöttünk.

Mohai.

Margit testvér, a diakonisszánk, magyar egyházunkban vállalt szolgálatára a hivatali esküt június 5.-én tette le. Nagyszámú gyülekezet jelenlétében iktatta be lelkipásztorunk a Brazíliai Református Keresztyén Egyház kötelékébe- Pünköstkor volt az ünnepi aktus s buzgón énekeltük: Szent Lélek, végy körül bennünket, szenteld meg szivünket! Készíts neved imádására... hogy... hálákat adhassunk . . — Felejthetetlen lelki élmény volt a bizonyságtétele.

Diakonisszánk Báthory László lelkész s ifj. Poór Imre kúrátor között.

Fiatalból jó gyümölcsfa úgy lészen,

Ha a kertész jó munkát rajta tészen: így a gyermek szép nevekedést vészen Ha tanítás intés lész rajta szépen.

Az uj edényt valamivel megtöltik,

Annak illatja őrajta megérzik:

A gyermek is amiként neveltetik,

Öreg korában belőle kitetszik.

Pécseli Király Imre (1635).

— 17 —