Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-05-01 / 5. szám

nak, forduljanak csak közvetlenül hoz­zá. így azután közös erővel s Isten se­gítségével, biztosan sikerülni fog majd végleg megtörni a Sátán hatalmát. — Hát így volt. Közeledtünk a templom felé... — Mundíl úr, maga tudott csehül Hol­landiában is? — Persze hogy tudtam, hiszen min­dennap olvastuk a Bibliát — csehül, imádkoztunk és énekeltük az ősi éneke­ket — no meg egymás között csak csehül beszéltünk. — És a hollandok nem akarták magu­kat “elhollandosítani”? — kérdeztem fé­lénken. — О dehogy. A hollandok Isten akara­ta szerint élnek. Isten pedig nem akarja, hoffv hollandus legyen abból, aki cseh szülők gyermeke. Sao Paulo 1954 Május. (f-olyiatáé a IQ old arái:) Végül az utolsó alcsoportot képviselő Bothrops-kígyók közül nem kevesebb mint 24 fajta él Brazíliában, melyek egy­­némelyikének népies neve is van. (5). A fekete-sárga színű jararacussu (Bothrops jararacussu) és a zöldes alapszínű suru­­cucu de patioba, vagy jararaca verde (Bothrops bilineata) kivételével, vala­mennyien szürkés, piszkos-barna szí­nűek. A különböző fajták mérge hatásos­ság tekintetében meglehetős eltéréseket mutat(6). A Bothrops-fajták harapását mindjárt a méreg bejutása után, igensúlyos helyi jelenségek, mint heves fájdalom, foko­zott érzékenység, szövetduzzant, véra­­láfutás árulják el, amelyekhez később felületesen megmaradó, avagy mélyre­­terjedő szövetelhalások, a vörös-yérsej­­tek szétesése, vesegyulladás, a testhő­mérséklet szabályozásának zavarai (láz vagy hidegrázás), gyors — alig tapintha­tó érverés társulnak. A legsúlyosabb (5) Jararaca. jararaca do rabo branco. jararaca pin­tado, jararacussu, caigaca, cotiara, coiiarinha; urutú stb.. (6) A. jararaca (Bothrops jararaca) mérgéből ü,02 mg., a jararaca pintada-éból (Bothrops neuwiedii) viszont 0,08 öl meg egy galambot. Huszonöt éve, hogy Karel Mundíllal beszélgettem: Azóta az én vagyonomat is elkobozta egy világi kormányzat. Ve­lem együtt százezrek lettek földönfutók — s érdekes — de szívemben nincsen gyűlölet. Fülembe csengenek Karel Mundíl szavai. Ősei — mint bátor hitval­lók — inkább engedtek Istennek, mint­sem az embereknek; inkább választot­ták a száműzetést, semhogy hitüket meg­tagadják. Háromszáz éven át s vagy tíz nemzedéken keresztül kitartottak meggyőződésük s anyanyelvűk mellett. S karéi Mundíl visszament, hogy meg­próbálja jóvátenni, amit az otthon-mara­dottak elrontottak. ... De az emberek nem hallgattak Mundílúrra ... s ezért kellett nekem el­jönnöm. Dr. Vargha Sándor. esetekben a vérnyomás és a testhőmér­séklet zuhanásszerű, haláltokozó lecsök­­kenése lép fel. Általános szabálynak te­kinthető, hogy felnőtteknél csak a nagy fajtáknak, (tehát elsősorban a caicacának és a jararacussunak) harapása szokott ha­lálos kimenetelű lenni. Érdekes tudni, hogy az összes kígyó­mérgek csak a szövetekbe, tehát a bőr alá, izomba, avagy a vérbe bejutva okoz­nak általános mérgezést. A nyálkhártyá­­kon (szem kötőhártyája, gyomor fala stb.) csak helyi tüneteket (vérbőséget, duzzadást, fájdalmat) váltanak ki; az ép, sértetlen bőrön már teljesen hatástala­nok. Az az általánosan elterjedt nézet, misze­rint a mérgeskígyók a saját mérgükkel szemben érzéktelenek — immunisak vol­nának — téves, ebből csak annyi igaz, hogy azoknál, mint általában az összes hüllőknél — a testsúlyra számítva sokkal több méreg kell a mérgezési tünetek ki­váltásához, mint más állatoknál(7). ■polyMfuk. (7) A brazihai kígyókra vonatkozólag nincsenek adataink, de pl. tudjuk azt, hogy a közönséges vipera (Vipera aspis) elpusztul a saját mérgétől, ha abból annak testsúly-kilójára 1100 mg.-t fecskendezünk be. ( a béka halálos adagja i. 1,5;^ a krckodilusé 8,8; a galambé 1,25 mg. testsúlykilón­ként. 16

Next

/
Thumbnails
Contents