Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-05-01 / 5. szám

év alatt, ki tudja hán) szór döbbent magyarul, a lélekben fogant gondolat. Boldogok ők!

Boldogtalan ember —te is mennyit mondtad, hogy: boldogok Ök, mert nem látták a vesztett csatát, a meggyötört nőket s a letiport Hazát. Nekik nem fáj máí az élet — a ma küzdelme s a bizonytalan jövő. A szeretett szülőföldről sem kellet űzött vadként menekülniük, hogy idegenben — reménytelenül élve, halálig várják: — a jót.

... .Te is mondtad már, hogy irígvled sorsukat! Fontold meg magyar a szavakat és gondolj csak rá, hogy mennyi gúnnyal, szidással sőt átokkal mocskolták be nevüket Azokét kik hittek a győzelemben s az életben, kik éppúgy szerettek élni mint te, vagy talán csak egy fáradt vágyunk maradt már: ...Élni!... akár hontalanul is, csak élni . .. élni tovább —

Te vagy a boldog — ki ezt olvasod — mert helyükön élsz, kik helyetted haltak hősi-halált! S kiosztotta neked Isten az örökségüket: kiket ők szerettek, terveiket s magát az életet. S a holtak üzenik, hogy ne azoktól félj te, akik a testedet — hanem ha engeded: lelkedet ölik meg.

Ne feledd el tehát, ezzel az élettel — mely csak félig a tiéd — kötelességedet! . . . Ha párnák közt ágyban halsz is meg hősi halál lehet az is: nemzeted jussáért, elnyomott fajodért s néped nevéért. Hősi-halál — igen — egy idegenben hősiesen élt élet után, ha az örökífjúság szívedobbanása lüktet ereidben.

Hlagyary György

Hősök napja: május hó utolsó vasárnapján, 30-án délután 4 órakor ünnepi istentisztelet-et tartunk templomunkban Lapán. (Rua Domingos Rodrigues 306).

Ezernégyszáznyolcvankilenc