Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

;Kritikák: (my, SZÍNHÁZ. — Első 5 előadás a Caetano Campos-ban. Tekintve, hogy különbózó alkalmakkor ezeken a hasábokon szögeztük le álláspontunkat, mely szerint nem tartjuk "kritikának azt a kritikát amely társadal­mi és felekezeti szempontok szerint osztályozza a ma­gyar . .. művészeket.., s melynek egyik leghasznál­tabb fegyvere az agyohallgatás — valamint, bogy "a világviszonylatban oly elismert magyar kultúrszín­­vonal felhígítását" vakbuzgó hozsannázássul előse­gíteni nem vagyunk hajlandók, szúkreszabott helyen tehát megkíséreljük — minthogy már otthon befutott és elismert művészekről van szó — a rájuk is kötele­ző hazai mértékkel mondjunk esztétikai szellemben, konstruktív szándékú kritikát. A kritika az emigrációban a magyar színházzal szemben, kizárólag az “ideális követelményeket” hangoztathatja, mert valóban nincsen ország, vagy nyelvkö­zösség melynek keze — repertoár és já­tékstílus dolgában — annyira meg lenne kötve és ennekfolytán a rutin-irodalom­nak és a színpadnak állóvizében való veszteglésére volna kárhoztatva, mint -egy emigrációs magyar színtársulat. A második “vis major”, amellyel a tár­sulat sziszifuszi küzdelmet kell folytas­son, már világjelenség: napjainkban nem az új dráma keresi a színpadot, hamem a színház keresi az új drámát! Minthogy az 5 első estén a társulat négyízfoen, jólismert darabokat hozott (Fruska, Gyurkovics lányok, Te csak pi­pálj Ladányi és Ann Karen), — a már ismert írói és darab-kvalitás mérlegelése helyett — teljes figyelmünket kizárólag maga az elődás, annak részletei, a mes­terségbeli készség és a színészek teljesít­ményének kiértékelésére fordíthattuk. A két első előadásra — a stagionékra különösképpen érvényes — “minden kez­det nehéz” — sége nyomta rá bélyegét. Még a „Gyurkovics lányok“ után is szív­­billentyűnkön rezonált Komár hangja: “Kár belesími a kiömlött tejbe... “Az első 2 est összesítéséből ílymódon csak Komár — Szilassy (Fruska) kettőse volt az, ami túlhaladta várakozásainkat, min­den egyéb viszont, nagyjából a tavalylá­tottak (Az Eső kivételével) szintjén moz­gott. A harmadik estén viszont olyan előa­dást kapott a magyar kolónia, amilyent állítom, hogy a legbékébb-békében He­vesitől Némethig, szubvencióstól és Kál­­mánbácsistól, még a Nemzeti Színház sem szárnyalt túl. A tökéletesen összeé­rett együttes lendülete — az egyébként is tehetséges és típusaikban jólmegvá­lasztott műkedvelőket — úgy magával ragadta, hogy egyetlen rövid epizód (vi­­géc hanglejtése) kivételével, még a leg­szigorúbb bírálat sem kifogásolhat sem­mit. Csak dicséret és teljes elismerés il­letheti az „összprodukciót“, beleértve a szereplők egyéni teljesítményétől, a ren­dezésen át, a kosztümökig mindazt a komponenst, amelynek végeredménye — maga az előadás. Felejthetetlen marad mindenki számára az a két enyveshát, amely a történet levegőjét „hitelesítet­te“: a jubliláló Páger Pókaija és Vaszary Piroska Klementinje. A címszerepben Hajmássy és Eszenyi — az eddigi 5 est kimagastó 2 alakítása volt. A színészi teljesítmény görbéje törret­­lenül ívelt tovább a „Meztelen lélek bot­ránya“ c. új Vaszary darab első felvoná­sában. Hat elsővonalbeli színész — aki­ket már anyagi meggondolások miatt sem tudott volna egy bpesti színház sem egyszerre felléptetni — olyan ragyogó, minden legkissebb részletéig cizellált kamara-előadása volt, mely a legnagyobb közönségsikerek hazai hangulatát varázsolta az egyébként rosszakusztiká­jú terembe. Nem volt egy disszonáns hang, vagy mozdulat. Itt kell megem­lékeznünk Körmendy Rózsáról, akinek kivételes tehetségére mi sem jellemzőbb, mint hogy egy ilyen élgárdában minden­kor kifogástalanul állja meg a helyét. A férfiak közűi ugyanezt mondhatjuk el Dobrov Andrásról. A hátralévő I és 3/4 (valószínűleg egy bizonyos személyre írt) felvonást, — itt Sao Pauloban — Vaszary és Páger rekordteljesítménye mentette meg. Az Ann Karen előadásán a színésze­ket és a közönséget, az utcákon folyó karneváli téboly elszigetelhetetlen dur­­rogtatása és tam-tamja annyira zavarta, hogy erről az estről korrekt kritikát nem adhatunk. Az idény nagy meglepetése: Szilassy László az élvonalba felfejlődött prózai színész.

Next

/
Thumbnails
Contents