Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

’■'Te vagy az Ur, az Isten ■aki választottad Aoraliá­­mot és kihozád ót a Kál­­deusonak Ur nevű városá­ból és nevezéd ót Ábra­­bámnak." Neh. 9: 7. Régen az embereknek a Biblia minden szava szent és igaz volt. Kételkedni csak a múlt században kezdtek. A “felvilágo­sodás” százada azonban nem csak a hi­tetlenséggé fajult materializmus szülője, hanem egyidejűleg a tudományos kuta­tásé is. Mezopotámiában már jó egy évszáza­da templomok, paloták, lakóházak ma­radéka kerül napvilágra többezeréves homoksírjából. Ezek, között olyan töme­gű a cserépbe égetett írás, hogy az 1900-ig feltárt anyagot még a mai napig sem bírták a tudósok feldolgozni. Bábel tornyát, Balbylont Ninive romjait, Nim­ród városát és a Bibliában említett csak­nem valamennyi helyet már kiásták, s így az egykor csak mesealakoknak hitt királyok és hadvezérek életének — sok­szor még apró — eseményeit is, ma már (évszámokkal) pontosan ismerjük. A Biblia történeti részének adatait me­sének vagy legendának tekinteni ma már nem hitetlenség, hanem egyszerűen csak műveletlenség. Nekünk magyaroknak ugyanakkor az archeológia bizonyítékokat hoz arról, hogy őseink nem műveletlen vándorné­pek voltak, hanem kultúrájuk összefüg­gött az emberi kultúra eddig ismert leg­régibb és legmagasabb megnyilvánulá­saival. * Leonard C. Woolley angol archeoló­gus, alig harminc éve ásta ki Ur városát a káldeusok földjén és az ottfellelt ada­tokból végérvényesen megállapítja, hogy az özönvíz történelmi valóság volt. Ur városában az eddig ismert legősibb kul­túra és kultúrnép emlékeit találta meg, s bebizonyítja — többek közt — hogy, a szumir Gilgames eposz és > a bibliai özönvíz-történet, ugyanazt az eseményt beszéli el. Urból indult el Álbrahám, a zsidó nép ősatyja. Az ő idejében azonban már sé­miták lakták ezt a várost, a műveltségük viszont az előttük ottélt szumir-nép hagyatéka. így a szumirok hagyatéka mindaz amiről Ábrahám előtt a Biblia szól: a teremtés és az özönvíz története. A szumir nyelv alapjai középázsiai eredetre mutatnak s bizonyos, hogy test­vére volt onogur őseinknek csakúgy, mint az ujgur (székely) nyelvű néptöre­dék őseinek, (a). A szumir nyelvvel való rokonsági kapcsok vizsgálata helyett amit kielé­gítően bizonyítani, egyelőre még nehéz feladat lenne lényegesen érdekesebb az a tény, hogy a magyarrokon népek kap­csolata, sem a szumir, sem pedig az azon épült assyr-babyloni kultúrával soha sem szakadt meg. Ezeknek a népeknek a hagyományai lényegileg egyeznek az assyr-babyloniai és a héber forrásoknak hasonló tárgyú közléseivel, ső'; változa­taikban egymást kiegészítik és megvilá­gítják. Például a Biblia második sora 14

Next

/
Thumbnails
Contents