Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

és a rend fenntartását teszik a legfontossab feladatnak.

A szélső bal — főleg Pesten — zajos utcai tüntetéseket rendez, ami a küszöbön álló polgárháború képét mutatja. Erről értesül az udvar és sürgönyileg rendelik Bécsbe Deákot, Batthyányi, Széchenyit és Eötvöst.

Másnap 31-én végül is az udvar enged. Megszületik a királyi kézirat. A

tikus népképviseleten alapuló államrendszerré.

Több mint egy évszázad távlatálból viszatekintve, szinte érthetetlennek tűnik, hogy minden előre-megrendezett terv nélkül, miként kapcsolódott olyan mesteri összhangba az összes szükséges tényező, az országgyűléstől, az ifjúság zajos utcai tüntetéséig.

Nádor, Deák és Kossuth falrengető ováció közepette érkezik még aznap déltájt Pozsonyba, Eötvös pedig továbbutazik, hogy a fővárost nyugtassa meg a kedvező döntés felől.

Április 10-én érzekett a király Pozsonyba és az időközben sebtében kidolgozott és elfogadott törvényjavaslatokat “teljes szabadsággal” szentesítette és 11- én rövid de magyar szavakkal rekesztette be az “utolsó rendi országgyűlést“.

Ez alatt a pár hét alatt: március 3-tól április 11-ig, a pozsonyi prímási palota fogadótermében ment végbe a magyar nemzet egyik legjelentékenyebb változása. A hübérrendszer alakult át demokra-Igy lett szegény Forinyák Géza gyászünnepéből lassanként a szabad -sajtó, majd pedig a magyar alkotmány egyik sarkalatos részének ünnepe.

Ezalatt a közel 100 esztendő alatt elsikkadt azonban valami! Valami páratlanul egyedülálló jelenség a világ népeinek történelmében, mert példa nélkül áll az, hogy egy történelmi osztály a hatalom birtokában, maga küzd azért, hogy kiváltságait megszüntesse, vagy még pontosabban, hogy kiváltságaiban a nemzet minden egyes tagját részesítse, és önként lemondjon vagyonáról, hogy mindenkinek jusson a haza földjéből!

Gyg