Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

és a francia M. Kaufmann (1889-ben) is, de kísérleteik gyakorlati értékére nem is gondoltak- Calmette-nek épen az a nagy érdeme, hogy felismerte a kigyómérgek ellen való immunizálásnak gyógyászati jelentőségét s annak gyakorlati megvalósításához azonnal hogzá is fogott az algíri Pasteur intézetben. Calmette felfedezésének két lényeges pontja volt, ú. m- 1) — annak a felismerése, hogy a kigyómérgek -a baktériumérgekhez hasonlóan- a szervezetbe bejutva, ellenmérgek képződését váltják ki; 2) — annak a megállapítása, hogy a képződött ellenmérgek (antitoxinok) az immunizált állat véréből rövididőn belül eltűnnek, úgyhogy védekezésből (profilaktikusan) a kigyómérgek ellen oltani, azaz paszsziv immunitást előidézni nem lehet, tehát az ésszerű gyógykezelés csupán a már megmart egyének beoltásában, tehát azok aktiv immunizálásában állhat.

A fentiekből önként következik, hogy lényegbe vágó különbségek a bakteriumtoxinok és a kigyómérgek ellen való immunizálást illetőleg nincsenek, aminthogy nincsenek ilyenek a

Kígyók harapásának fogtenyomatai. A:

solenoglyphák foglenyomata (csak a 2 méregfog helye látszik 2 vérző pont alakjában; B: Proteroglyphák (korallkígyók) foglenyomata (2 sorban elhelyezett kicsiny fogak s előttük 1-1 nagyobb sebet okazó méregfog lenyomata); C: nem mérges kígyók

(aglyphák) foglenyomata (4 sorban elhel|ezett eg'enlő magságú fogak helye). (A Butantan intézet múzeumában lévő mulázs.)

kigyóméregelleni savók és a bakteriummérgek elleni savók előállítása között sem- Elméleti szempontból nézve azonban, két olyan akadállyal találkozunk, melyek más savók előállításánál nem mutakoznak. Egyrészt u. i- nem könnyű a kigyómérgeket az immunizáláshoz szükséges tisztaságban és mennységben beszerezni, másrészt a savó előállítására használt lovak a kigyómérgekkel szemben különösen érzékenyek, úgyhogy az immunizálás végrehajtása nagy gyakorlati tapasztalatot igényel (2) miért is kigyómérgek elleni savókat csak néhány specializált intézet állít elő. A legrégibb a már említett algíri Pasteur intézet, korban a második az 1901 óta működő säo pauloi állami Butantan intézet, mely az idők folyamán, a termelt savó menynyiségét véve alapul, a legnagyobb ilyentermészctü intézménnyé fejlődött ki. A savókezelés értéke annyira beigazolódott és annyira köztudattá vált, hogy jelenleg csak Brazíliában három, s az egész világon mintegy tizenöt ilyen célú intézet működik, melyekben összesen kb. 20 különböző savót állítanak elő.

A savók vagy faljagosak (specifikusak, monovalensek), tehát csak egy bizonyos fajta kígyó mérgével immunizált ló véréből készülnek, avagy altalános, illetve vegyes hatásúak (polivalensek), amelyeket különböző mérgekkel egyidejűleg keresztülvitt immunizálással nyernek. Előbbieket temészetesen csak a megfelelő kígyó harapása esetén, utóbbiakat a keverékbe felvett mérget termelő bármely kígyó harapásának a kezelésére adják.

A Butantan intézet a következő savókat készíti: “sóro anti-crotálico”,

mely kizárólag a csögőkigyó harapása esetén nyújt védelmet; “sóro anti-botrópico monovalente”, mely a jararaca (Bothrops jararaca)mérgét közömbösíti; sóro anti hotrópico”, melynek előállítására az öt leggyakrabban előforduló Bothrops-faj mérgének a keveréke szol-2) Calmette szerint p. o, a szemüveges kígyó íNaja naja) mérgének 1 grammja 1250 kg. kutyát, 1430 kg. fehér patkányt. 2000 kg. házi nyulat, 2500 kg. tengeri malacot, 8333 kg. egeret. 10.000 kg. embert és 20.000 kg. lovat öl meg.

19 —