Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

Hajmássy Miklós Köszöneté

/jclyyCLItt «í Itrum ■ iJ&O fdlílo '??7áJ>yúrjdí ■

Az 1954—es színi évadnak vége. A Süo Paulái Magyar Játékszín első évadját befejezte. Nehéz, küzdelmes év volt, mert meg kellett nyernünk a közönség bizalmát. Sokszor a közönnyel, sokszor ellenszenvvel szemben kellett harcolnunk, de büszkén mondhatom hogy a csatát megnyertük. — Az a szeretet, mely ezt a kis gárdát összetartotta, az a hit, amellyel az előadásokat létrehoztuk meghozta a gyümölcsét. Pedig ez az első év tulajdonképen a tehetségkutatás jegyében folyt le. Keresnünk kellett azokat a lelkes tehetségeket, akik alkalmasak arra hogy megállják helyüket a színpadon és színészeké váljanak — hacsak — mint műkedvelők, ideiglenesen is.

Vegyük sorra az év műsorát: “Az aranybdrju”, “Klotild néni”, “Az édes ellenség”, “A kenyérkereső”, a “Végre egyedül”, “Az Ezüstlakodalom” mind mind egy csokor virág volt Thalia oltárára. Mind, mind egy dicsőséges állomás volt a szereplő gárdának. — Ezúton mondok köszönetét Bujdosó Lillának, Dévay Gittának, Bükky Zsuzsánnának, Medgyesy Verának és Margitnak, P. Berecz Erzsébetnek, Geöcze Ágnesnek, Várady Katalinnak és feleségemnek, akik szeretettel, hittel és szabadidejük feláldozásával vitték sikerre a darabokat. Nem kevésbbé Dobrov Andrásnak, Molnár Lászlónak, Mohalyi Gábornak. Meri Elemérnek, Nagy Józsefnek, Nagy Mihálynak és ifjú Nagv Józsefnek, valamint Lajtaváry Endrének és Pokay Györgynek akik ugyanúgy tudásukkal és önfeláldozó munkásságukkal tehetségük legjavát adták a műsorra tűzött darabokban. Ezeket a neveket ma már mindenki ismeri, aki szereti a színházat. Mindenki szivébe zárta ennek a lelkes kis gárdának minden tagját. Mert küzdött a magyar szóért, a magyar szinházkultura győzelméért.

Egy nagy feladat előtt állunk a jövő szezonban, meg keli mutatnunk, hogy mire képes a magyar virtus, a magyar tehetség és a magyar élniakarás. El kell játszanunk egy darabot portugál nyelven. Brazil barátainknak és azoknak a magyar gyerekeknek, akik már itt születtek és nem beszélik a magyar nyelvet, vagy legalább is nem tökéletesen. Meg kell mutatnunk hogy a mi szinházkulturánk milyen volt, mielőtt eljöttünk hazulról. Hadd érezzék ezek a magyar szülők gyermekei; nem kel! szégyenkezniök azért, hegy magyarok leszármazottai. És én rendületlenül bízom benne, hogy éz is sikerülni fog és 1955 április hónapjában ~~ «égy hónapi előkészület után ki tudunk állni a színpadra egy Brazil nyelvű előadással.

Egyébként az 1955—ös szezon első darabját május közepére tervezzük. A szezonnyitó darabja valószínűleg Vaszary János: Rádbizom a feleségem című bohózata.

És most megragadom az alkamat hogy köszönetét mondjak a közönségnek azért a lelkes támogatásért, mely első színi évünket sikerre vitte, úgy erkölcsileg, mint anyagilag. — “Mert ketten játszunk. Mi itt a színpadon és ti lenn a nézőtéren.”. A színház csak akkor él ha színész játszik, a közönség pedig megtölti a nézőteret és tapsol a színésznek.

Mindenkinek szeretettel köszönöm a hozzám érkezett jókívánságokat, kellemes ünnepeket és egy nagyon boldog újévet kívánok minden jószándékú magyarnak.

A viszontlátásra 1955—ben.

IpuLlít »toyyar JéUtU/ H. Г. . í ei«*t ■ ;,Á