Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

Szent este a falun

KARÁCSONYI KÁNTÁLAS

Meghallatszik, ha valaki megy az utcán, csikorog a keményre fagyott hó a léptek alatt. Ragyogó tiszta a csillagos ég, egy házőrző felvakkant a fényes holdra. Benn a szobában a kemence körül a gyermekek olvasgatják a diót, mogyarót. Hangfoszlányok szűrődnek be kívülről, mind közelebbről jön a hang. Már a szomszédban kántálnak. Már nálunk kopogtatnak az ablakon.Szabad—e az Istent dicsérni?

Kerüljenek beljebb.

Letopogják a havat a kis csimákról s becvakodnak a kis surbankó legénykék. Felzendül a szobában a karácsonyi ének, ki tudja, hány száz éve ugyanaz:

Kiskarácsony, nagykarácsony, Kisült-é már a kalácsom?

Ha kisült már, idevele,

Hadd egyem meg melegibe.

Nincs a Jézusnak subája,

Sem sarkantyús kis-csizmája. Mibű vóna subácskája,

Ha elveszett báránkája?

Ádám pajtás, menj előre, Nyájaidat fordítsd össze, Mivel Márton nagyon öreg, Nyája után lassan lépked.

Vedd fel Panka ködmönkédet, Kösd be bolyhos fejecskédet, Maradj itthon te a nyájnál, Míg mi odaleszünk a Jézusnál!

— 16 —