Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

feleit. Sarokbaszoritotta és kénvszeritette az embereket arra, hogy szint valljanak. A templomot is megtöltötte izgalommal, az álszentek álarcát a templomi szószéken állva tépte le és szávaval vágott végig a sunyi ábrázatokon.

Tolnai a társadalmi dekadencia korában élt, de Marosvásárhelyt Catalaunumi síkot teremtett. Ő volt egyedül a porondon, de bármikor és bárkivel hajlandó volt megverekedni a társadalom erkölcsi tisztasága érdekében. A legmagasabbrendű emberi és erkölcsi igény mérlegére kényszeritette az életet.

Zilahy Károly hamar összeroskadt: nem tudta állni a harcot az örvény felé menetelő társadalommal. Tolnai azonban végigküzdötte a csatát, nem engedte, hogy 1867 hamisan rózsaszín szemüvege mögött selymes pillákkal sandítsanak a megalkuvók.

A “Báróné ténsasszony” c. regényével azt mondja Tolnai, hogy 1849 után a kolomposok uralma kezdődött. A kivégzett elit helyére a kolomposok ültek azzal a tulajdonsággal, hogy kicsiholják a legaljasabb indulatokat a tömegből evégett, hogy saját színvonalukra süllyesszék le.

Vészes jelekről számol be Tolnai: “... Más idők jártak s más sokadalom ütötte most fel sátrát. Az ifjúból s hősből ember lett: hús, vér. csont, torok és gyomor. A kard és a tarsoly helyett tarisznya lógott oldalán, szennyes tarisznya.”

Az ősi magyar vérzuhatag késői cseppjei a Bach-korszakban csodára vártak, a szabadságharcnak a folytatására:

“A Joó Isván fiai is hazakerültek, pedig Isaszeg alatt lőtte el mindakettőt egy ágyúgolyó. Hiába. Hazakerültek. Madarasra is most mentek haza sokan, Karcagra is, a sógorom mondja, hogy arra alá Szabadszállásra, meg Fülöpszállásra is. — Honnan? — A földből, a sírokból, a sáncokból, a romok alól, a tömlöcök temetőiből, az akasztófák alól. Isten mind fölereszti, aki igaz volt”.

Szerves folytatásként jelent meg 1885-ben “A falu urai” c. regénye. A regény alaptémája a nyugatról hozzánk érkező kapitalizmus, a modern pénzgazdaság betörése életünkbe. Nálunk szűz talajra talált. Sem közgazdasági képzettségünk nem volt elégséges, sem pedig egyébként]' politikai helyzetünk nem volt alkalmas arra, hogy hathatósan ellen tudjon állani az egész vidékeket kiforgató kalandor gazdasági “specialistáknak”. Ezek a “specialisták“ kitünően értettek a gyengejellemű tisztviselők megvesztegetéséhez és rövidesen láthatatlanná lettek a magyar közéletben, mert Johann Clemensból rövidesen Sörös János, majd még rövidebb idő alatt “nemes Szendeffy Jánosok” lettek. (Az eladó birtokok c. regényéből.)

“A falu urai” c. regényében van egy gyönyörű fejezet: “Póka Treszke”. Póka Treszka apját meggyilkolták és kirabolták. Az orgazda a legnagyobb tekintélyű falusi polgár: a “falu ura”. Póka Treszka meglátogatja időnként a “falu urát“, édesapja gyilkosának orgazdáját:

“A görnyedt, elszáradt hosszú vén lány nagy, mozgó, horgas sasorrával, szemöldök nélküli meredt golyó fekete szemével; hiánytalan villogó fehér fogaival; rongyos fekete köntösében, nagy, lyukas barna kendőjével, mely fejét, vállait eltakarta, s mely leért majdnem a földig, hogy mindent elfedjen, még tán a vaskampós botot is, úgy topogott föl a konyhába vivő széles kőlépcsőkön, mint egy büntető vén király a trónusára”.

“A falu urai” c. regényét lefordították szerbre és oroszra- Különösen a korabeli orosz kritika dicsérte és a legnagyobb orosz realistákkal említette egysorban az írót.

13 —