Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11-12. szám
IRODALOMTÖRTÉ NET I TANUL M ÁN Y ОК (1837 - 1902) Mikszáth Kálmán: “Tolnai Lajos jól induló, de rossz emberi természettel megvert iró!” Pintér Jenő: “Tolnai indulatos torzképfestő!” Gyulai Pál: “Irodalmi rebellis, társadalmi felbujtó!” Ady Endre “Kálvin János, Szkárosi Horváth András és Méliusz Juhász Péter egyenesági szellemi örököse: ragyogó tollú egyéniség!” Ilyen ellentétes vélemények láttak napvilágot Tolnai Lajosról. Már ez a körülmény elég ahhoz, hogy alapos vizsgálat alá vegyük az irót, aki véleményünk szerint a múlt század második felének magasan kiemelkedő irói alakja volt és csupán Gyulai Pálnak köszönhető, hogy a könyvei nem jutottak el a közvélemény asztalára. Tolnai Lajos korán elveszti édesanyját. Mostohája egy dzsentris illúziókból táplálkozó asszony, apja az öreg Hagymássy (Tolnai családi neve, amelyet azonban sohasem használt) csak a másodhegedűs szerepét játssza, mert az anyagi megélhetés terhe a mostohára nehezedik. Az öreg Hagymássy már kitombolta magát, összekülönbözött a polgármesterrel, főispánnal, megverte a főszolgabírót: ennek következtében elvesztette állását. Tolnai a szülői házban már “társadalomtudományi” élményeket szerzett: látta összeomlani a független középnemességet (édesapja) és meglátta a délibábok után futó dzsentrilélek ürességét (mostohája). A gyönki algimnáziumban, majd a nagykőrösi főgimnáziumban tanul. Ez utóbbiban Arany János tanítványa. A gimnázium elvégzése után a budapesti reformátuns theológiára megy. Először káplán, majd tanár. Közben egyetemi magántanár is lesz, de azon igyekezetét, hogy katedrát kapjon, Gvulai Pál szereli le. Megnősül. Marosvásárhelyre hívják, ahol megválasztják lelkésznek. Az uj környezettől nagyon sokat várt, de hamar csalódott. A vidéki értelmiség züllöttsége és alacsony színvonala volt csalódásának oka. Marosvásárhelyen még valamit meglátott: a szigorú erkölcsi vezetés alatt álló céhek bomlását. Tolnai életszemléletére az orosz segítséggel eltiport 48-as forradalom nyomta rá a bélyeget. Ügyszólván minden regénye roncs-ember társadalmi rémuralmának történe. Hosszú lelki-szenvedés fizikai nyomorgás után jelent meg az első könyve 1872-ben: “Az urak”. Marosvásárhelyt saját bőrén érezte a társadalmi hadakozás szennyes áradatát és ennek következtében robbant ki belőle a magyar pap legmélyebb ősi-keleti pusztákról származó öröksége: az etikai indulat. Felvette a harcot a társadalommal. Az erkölcsi tisztaság dörgőhangú ügyésze lett, aki nem riadt vissza attól sem, hogy az utcán bottal verje meg ellen— 12 — TOLNAI LAJOS
