Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

■A (widéqfaqacLá kán A vendéglátást ez esetben nem a szó mindennapi értelmében kell venni. A barátság 1920 táján kezdődött- The­ologus voltam. Akkor nagy lelki ébre­dés mozgatta meg a magyar protestáns thelogiákat. Az Evangéliumi Diák­­szervezet. a Theologus Szövetség, a So­li Deo Gloria mozgalom vagy valami más címen a theologusok gyakran keresték fel egymás al­ma mater-eit. így jártam én is, a pes­ti theologus, Sárospatakon. Pápán a kü­lönböző konferenciákon. Nem tudom pontosan, hogy mikor s hol találkoz­tunk, de azt hiszem már jóval előbb mi­előtt a 400 éves debreceni kollégium theologiájára kerültem. De akár hol: úgy fogott meg Daróczy Sándor, mint az ősi kollégium szelleme. Öntudatos, határozott, céljait ismerő s azt keresz­tül vinni kész, kitartó szolgája az Űr Istennek. Van benne valami a Méliusz Juhász Péterek s a többi magyar refor­mátorok szelleméből. Ügy szerettem meg, mint a debreceni főiskolát- Először érdes, rideg-hideg, idegen de csak meg kell ismerni, már meg is szereti, az ember. Még azt se bánja, ha néha vaskos, de egyenes ma­gyar kálvinista kifejezésekkel ledo­rongolja- Mint az ősei, kik bizonyára “nagybotos '—ok lehettek a civis város százados iskolájában. A nagybotos, a kollégium első diák­jai közül való. Ő az, aki elöl megy a tűzvészkor. Szétveri a veszedelemhez rohanó diákok: a tűzoltók előtt az út­baeső akadályokat, kerítéseket. Daróczy Sándor még most is azt te­­szí, veri szét a kerítéseket. Azokat is, amiket valamikor talán még maga segített felhúzni a magyar refomátus é­­letben. Tudjuk, hogy több csoportban van ma az amerikai magyar reformá­­tusság- Látja a nagy veszélyt, a tűzvészt, mely az egészet elpusztítja, ha ide­jében el nem oltják. Veri hát, ha kell dorongolja, szétzúzza a nagy akadályo­kat, hogy ne legyen szétválasztva, szer­teszakadozva a magyar református é­­let. Tartozzék egységbe! A nagy botos keze erős kéz- De nem csak dönget-A cartereti templom az első temp­lom, ahol mostani utamon szolgáltam. Ez az ő egyházának, a Free Magyar Church-nek a temploma. Milyen rend­ben tartott egyház. A gyermekek vasár­napi és nyári magyar iskolája, az ifjúság otthona, a nőszövetség fiatal asszonyok s az idősebbek csoportjára osztott szép munkája, a férti kör komoly tárgyalá­sai, az egyháztanács felelősségérzete s az angol s magyar istentiszteletek min­dig népes gyülekezete, mind egy-egy maradandó élmény, ha beletekinthet s benne résztvehet a látogató- El­beszélgettem nála a város postameste­rével, egy városi tanácsnokkal, avagy' más pozíciót betöltő személlyel, aki ál­landó templomjáró az egyházában, sőt prezsbiter vagy vasárnapi iskolai taní­tó. Erős munkás kéz az, lelkipásztori kéz, amely vezeti s összetartja a híve­ket. Az építő kezet nemcsak a helyi gyü­lekezet s a saját felekezete érdekli. E- gyik legszebb emlékem mikor az ő te­rületén volt a szomszéd városokból, a különböző felezetekből (prezsbi­­teriánus, evangéliumi református, s magyar egyház) a magyar református 6

Next

/
Thumbnails
Contents