Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
Ill . MAGYAR FIZIKUS A RELATIVITÁS ELMÉLET RELATIVITÁSÁVAL SZEMBEN. ERDÉLYI ISTVÁN íizikus. kinek harmadik könyve a közeljövőben hagyja el a sajtót, a „HARANGSZÓ" olvasói számára írttanulmányát, több folytatásban fogjuk közölni. Soha, a fizika hosszú történetében nem fordult elő elmélet, mely annyi vitát váltott volna ki, mint a századunk első felére annyira jellemző Relativitás elmélete. Az Einstein professzor által bevezetett elmélet nevének a „relativitás“ szóval való megjelölésével. Einstein hívei nagyszerű propaganda-órzéküknek adtak kifejezést. A „relatív“ szóval gondolattársítás révén, emberemlékezet óta az az értelmezés jár ugyanis, hogy mindennek az értéke attól függ, hogy honnan, milyen szempontból nézzük: értékeljük a szóbanforgó dolgot. A kevés iskolázottsággal rendelkező ember is tehát első hallásra azt hiszi, hogy itt valami hallatlanul egyszerű és magától-értetődő elv kimondásáról van szó, amelyet ő is nagyszerűen ért. Az egyszerű ember ennél, a hitnél azután nem is megy tovább. Megelégszik avval, hogy ime ő milyen jól érti azt, amit olyan nagy tudós, szinte egy egész emberéleten át tartó nehéz agymunkával tudott csak kitermelni. Innen az elmélet széleskörű népszerűsége. A már magasabb iskolázottsággal rendelkező s a fizika alapelveit többé-kevésbé ismerő és mélyebb problémái iránt érdeklődő ember szeretné részleteiben is megismerni Einstein relativitás elméletét, de csakhamar visszariad az általa alkalmazott, úgynevezett „magasabbrendű“ matematikától, mely érthetetlen hieroglif sornak tűnik számára. Ez az oka annak, hogy az ezen csoporthoz tartozó ember általában az előbbi csoporthoz tartozóval ellenkező végletbe esik s a relativitás elméletét, szinte szent borzongással szemléli. Ezen emberek köréből származik az a misztikus hit, melyszerint a relativitás elméletét talán csak tíz ember ha érti az egész földkerekségen. Természetesen az említett két csoport nem minden tagja fogadja el fenntartás nélkül a relativitás elméletét igaznak. Mivel azonban ennek a tagadó álláspontnak az első csoport esetében téves értelmezés, a második csoport esetében pedig elégtelen tudás az alapja, az ilyen irányból érkező támadások nem sokat árthattak a relativitás elméletének. Sőt az ilyen vélemények, megalapozatlan voltuk miatt, különösen hozzájárultak a relativitás elmélet tekintélye megnövekedéséhez. Ezekután az olvasó joggal kérdezheti: “vájjon mi a véleménye akkor azoknak, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek, az elméleti fizikusoknak, akik hivatva lennének, hogy meg, tudják bírálni tudni, akár Einstein vagy bárki más elméletét?“ — A hivatásos és legmagasabb képesítésű fizikusok véleményűket igyekeznek tényekre építeni. A tények viszont az elmúlt fél-évszázad alatt az Einstein-féle relativitás elmélet helyes voltát látszottak alátámasztani. Ilyen tények: az akárhányszor is megismételt Michelson-Morley kísérlet (amely hivatva lett volna a Föld „abszolút“ sebességét előttünk ismertté tenni), mindig negatív eredménnyel záródott. így a testek tömegének „mozgás közbeni“ növekedése, egyesegyedül csak a relativitás elmélettel volt elfogadhatóan megmagyarázható. A fénysugár pályájának elhajlása erős gravitációs térben csakis a relativitás elmélettel magyarázható meg s végül a Mercur bolygó rendellenes mozgására, szintén csak a relativitás elmélet képes elfogadható magyarázatot szolgáltatni. Az említett négy, bárki által megfigyelhető tény közűi az elsőt, a Michelson-Morley kísérlet negatív eredményét Einstein egyben relativitás elméletének alapjául ismeri el. A fizikusok most már aszerint oszlanak két csoportba, hogy ennek a sokatvitatott kísérletnek negatív eredményét: elegendő vagy elégtelen alapnak tartják, egy — kihatásaiban — 29 —
