Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1953-01-01 / 1. szám
j4z Az élet a zsibárusok világa, Egy hangos vásár, melynek vége nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs. Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak Kufár lélekkel hasznot, üzletet; Itt alkusznak, amott már áll a vásár, A jelszó mindig: eladok, veszek!... Raktárra hordják mindenik portékát, Eladó minden, hogyha van vevő: Hírnév, dicsőség hevülés, barátság, Rajongás, hit, eszmény és szerető. A ki bolond, holmiját olcsón adja, Az okos mindig többet nyer vele, A jelszó: egymást túl kell licitálni, Ádáz versennyel egymást verve le! A szív az üzlet leghitványabb tárgya, S eladják mégis minden szent hevét. Akad vevő rá, egymást licitálja, Hogy a holmit atomként szedje szét. Folyik a vásár harsogó zsivajban, Az egyik kínál, másik meg vészén. Csak néhol egy-egy végképen kiárult, Kifosztott lélek zokog csendesen. Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben, Bolondok bizton, balgák szerfelett. Eddig az ö példájukat követtem, Ezután én is másképen teszek, Lelkem, szivem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ... De nincs erőm ily nyomorulttá válni, óh nincs erőm, én édes Istenem!... ADY ENDRE 5
