Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1953-06-01 / 3. szám

*

3

A DEBRECENI KOLLÉGIUM

Debrecen városa és református egyháza évszázadokon át egyet jelentett. Ennek az igazán evangéliumi egységnek legszebb és legállandóbb gyümölcse az immár több mint négyszázéves Kollégium. Sok küzdelmes időt élt át történelme folyamán e híres iskola, de életének fonala mégsem szakadt meg huzamosabb ideig, mint ez a pápai, sárospataki vagy erdélyi református kollégiumokkal történt. A történelmi erőket igazgató Isten rendelte úgy, hogy ez a kollégium első legyen az összes evangéliumi iskolák között, anyaiskola, archikollégium, éppen úgy, mint ahogy első Pannonhalma a szerzetesi és általában a katolikus iskolák között.

Egy nagy diák-köztársaság, ifjuságközösség ez a kollégium. Sajátmagát kell eltartania, igazgatnia, nevelnie, sőt tanítania is. A fenntartó testület —elsősorban a város vezetősége, a polgárság, később az egyre erősödő református egyház— igazában a keretet adja: az épületet, a felszerelést, a jogokat és kiváltságokat. Néha maga fizeti a tanárokat, vagy szántóföldeket, erdőket, szöllőket adott át az iskolának. Mind e vagyonnak a kezelése, értékesítése, igazságos szétosztása azonban már a diákság feladata. Az ifjúság maga igazgatja önmagát. Fenntartja a rendet az iskolában, tisztántartja a lakószobákat, osztályokat. Minden szoba élén a “primarius” vagyis szobafőnök áll, aki felelős a szoba rendjéért, a fegyelemért, a tanulók munkájáért, sőt a kisebb diákok előmeneteléért is. A nagyobb diák köteles minden nap a kisebbekkel foglalkozni s őket segíteni tanulmányaikban.

Az ifjúság élén, mintegy konzul vagy köztársasági elnök, áll a “senior”; ő a legidősebb, legkiválóbb diák, a közvetlen végrehajtó hatalom, ő az összekötő tisztviselő tanárok és diákok között. A theológiát végzett

legkülönb diákok (preceptorok) viszszamaradnak a Kollégiumban s egyegy osztály vezetését bízzák rájuk.

Az igazságszolgáltatást is az ifjúság végzi, az ú.n. iskolaszéki Itt az iskola igazgatója elnököl; határozatokat, ítéleteket azonban csak az ifjúság képviselői hoznak; ezek a “jurátusok”. Valóságos kis vármegye ez, ahogy Csokonai is nevezi, alispánnal, jegyzővel, ügyésszel és ülnökkel.

így alakul ki ez a nagy ifjúsági demokrácia, melyben mindenkinek megvan a helye, korához és tanulmányai eredményéhez mérten. Ezért mondhatta a Kollégium legutolsó kis diákja is, amikor megkondult az öreg Rákóczi-harang a Nagytemplomban tudtul adva, hogy a püspök meghalt: “Na most már én is lépek egyet!”

Az ifjúság mint testület jelenik meg a városban, különleges feladatok elvégzésére. Tűzvészkor ő a tűzoltóság. Már 1687-ből ismeretes egy ilyen diák-tűzoltócsapat s szádokon át sok sikerrel működött egészen 1880-ig, amikor helyüket a hivatásos tűzoltók vették át. Martalócoknak a városba törésénél a diákság volt a katonaság. Pestis idején az ápoló, temető, vigasztaló sereg. A temetéseknél ezek az ú.n. énekes diákok soha nem hiányoztak s ezekből alakult és teljesedett ki az idők folyamán a Kollégium híres énekkara a “kántus”, ez az “élő orgona”, mely a mai napig is fennáll.

A Kollégiumnak 60-80 “particulá”ja, ú.n. előkészítő iskolája behálózta az egész országot Komáromtól Zilahig. Ide küldte ki az iskola tanítóknak legjobb fiait. A Dunamellék virágzó régi református középiskoláinak (Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét) századokon át a Debreceni Református Kollégium adott tanárokat, tanítókat, tantervet, tankönyveket. Istenszolgálatnak tekinti a Kollégium az általános műveltség terjesztését, fejlesztését, ápolását, mert a tudás Isten akaratát tárja fel előttünk s módot nyújt az Ő eredményesebb szolgálatára. Istenfélővé, ízig-vérig ma