Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1953-04-01 / 2. szám

4

haladásában. A protestáns vallás nagy súlyt helyez az értelemre. Mi nemcsak a szivünkkel, de az értelmünkkel is hiszünk. A mi Isten tiszteletünk központja a Biblia olvasás és prédikáció, vagyis igehirdetés és tanítás. Pál apostol azt mondja: “A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róm. 10: 17.) Jézus pedig igy utasít: “Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örökéletetek és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek énrólam. (Ján, 5: 12.)” Hogy a szent iratokat, vagyis a Bibliát tudakozzuk, ahhoz értelem és tudás szükséges. Ezért olvashatjuk a Példabeszédek könyvében (8: 22.) a bölcsességről “Az Űr az Ő útjának kezdetéül szerzett engem; az Ö munkái előtt régen.” Ismét pedig (9: 10.) “A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.” — Tudomány, bölcsesség, Isten félelem egymásból következő és elválaszthatalan dolgok. Nagyon jól felfogták ezt reformátor őseink, mikor szerte az országban iskolákat alapítottak, hogy ilyen bölcs és eszes embereket neveljenek. Népiskolákat alapítanak a nép tanítására, felsőbb iskolákat a nép tanítóinak és papjainak képzésére. Mindez országos viszonylatban óriási szellemi felemelkedést jelentett, amihez még hozzájárult, hogy a római kath. testvéreink, védekezésül a reformáció óriási térhódítása ellen, szintén élénk szellemi akcóba kezdtek. A protestantizmus ez irányú munkájának egyenes következménye számos katholikus iskolának és egyetemnek épen ebben az időben történt alapítása, az ellenreformáció tevékeny eszközéül szánva. Az ellenreformáció sajnálatos túlkapásai is elsősorban a ref. papok és tanítók ellen irányultak. A gályarabok között nemcsak ref. papok, hanem tanítók is voltak és még többen azok cözött, akik már a gályákig sem jutottak el, hanem már előbb mártirhaláltszenvedtek hitükért. Igen, mert amelyik egyházban megszűnik a tanítói és nevelői munka, az az egyház halálra van ítélve és magától megszűnik. Sajnos ezen az alapon vették ki ma Magyarországon az egyházak kezéből a tanítást.

Tisztán áll tehát előttünk, hogy mi hozta létre kollégium alapítását Sárospatakon, Debrecenben, Nagyenyeden, Pápán, később Csurgón és még sok más helyen. A sárospataki főiskola 422 éves dicső múltra tekint viszsza, amely idő alatt számtalan papot és tanítót nevelt egyházának, számtalan neves közéleti embert — köztük egy Kossuth Lajost — nevelt népének. Ezalatt a több mint négy évszázad alatt mindig a szellemi haladás élén járt. A szellemi mukát lehetővé tették a Rákócziak, köztük legnagyobb mértékben egy Rákócziné: Lorántffy Zsuzsánna bőszivü adakozásai, valamint más főrangú és egyszerű emberek adományai és hagyakozásai, az egész Tiszáninneni egyházkerület erkölcsi s anyagi támogatása, de nem utolsó sorban az egyházkerület vezetőinek, főleg pedig a kollégium tanárainak törhetetlen hivatástudata.

Magasfoku és világos tudományt adtak itt széles képzettségű, legtöbb esetben nyugati egyetemeket is járt tanárok és papok. És ha valakinek nem volt pénze megfizetni ezt a tudományt, akkor ingyen adták neki. Igen, ez valóság. A sárospataki Kollégiumot a szegények iskolájának is hívták. Nem azért, mintha valami szegényes iskola lett volna bármilyen tekintetben, hiszen itt tanultak a felső tiszavidék és felső Magyarország református mágnás ifjai is, de együtt tanultak a zsellérek és kétkézi munkás emberek fiaival. A sok ezer holdas császári és királyi kamarás gentry fia 3gy osztályban járt a napszámos özvegyasszony fiával — igaz, hogy ez a fiú volt akkor nemcsak osztályának, de az egész kollégiumnak legjobb tanulója. Ö nem fizetett semmit