Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1953-04-01 / 2. szám

5 sem,— nem is lett volna neki miből. Az iskola nemcsak ingyen tanította, hanem el is tartotta. Ez a fiú egyete­mi tanulmányai után a kollégium egyik kiváló tanára lett és elhihetjük, hogy munkáján meglátszik, hogy tudja, mivel tartozik iskolájának. Csoda—e ha az ilyen tanárokban lánggal lobogott a hivatástudat és velük együtt lelkesültek a tehetős emberek fiaiból lett tanárok is. A szülők pedig értékelték munkájukat és adományokat adtak, alapítványokat tettek és hagyatkoztak a kollégiumra, hogy a szegénysorból származottakat is tanítani tudja. Egyöntetűen vonul végig a kollé­gium négy és egynegyed százados életén a törhetetlen akarat, hogy Is­tenét és hazáját minél teljesebb mér­tékben szolgálja. Ezért természetes, hogy mindig az élen lévő főiskolák közé tartozott és öreg falai között nemhogy ósdi szellem uralkodott volna, hanem ellenkezőleg egyike volt az ország legelőrehaladottabb iskoláinak századokon keresztül. Ami­lyen féltékenyen őrizte a múlt nemes hagyományait, ugyanolyan gondosan kereste és alkalmazta az előrehaladás eszméit. Épen a legutóbbi időkben is az 1930—as években vezetett be valóban jelentős és egyedülálló újí­tást — kettőt is egyszerre. Felállított ugyanis egy uj tagozatot, amelyben az alsó négy gimnáziumban a magyar nyelvre helyezte a súlyt, a felső gim­názium programjául pedig egy ide­gen élőnyelvnek (az angolnak) a tökéletes megtanítását tűzte ki cél­ként, az egyéb tantárgyak elhanyago­lása nélkül. Ezt pedig oly módon oldotta meg, hogy az alsó négy gimná­ziumban a tanítás nyelve a magyar, a felső négyben pedig úgy a tan­könyvek, mint a tanítás és a társal­gás nyelve az angol lett — angol egyetemeken is kiképzett magyar tanárokkal. Ez már magában véve is páratlan újítása és tökéletesítése volt a tanítási módnak Azonban a másik újítás még ezen is túlment jelentősé­gében. Az uj tagozat számára felál­lított hatalmas épület félemeleti he­lyiségeiben ugyanis különféle műhe­lyeket rendezett be és a diákok sza­bad idejükben szórakozásképen kü­lönböző szakmákban is kiképzést nyertek. Melyik az a diák, amelyik nem szeretne furni-faragni, barká­csolni valamit? Itt mindezt szakszerű irányítás mellett tehette. A mai ál­talánosnál mennyivel magasabb ní­vója ez a nevelésnek és az életre való előkészítésnek? nem csak az eddigi általános tudást nyújtani, hanem azon­felül a tanulók megterhelése nélkül még egy élő nyelvet tökéltesen meg­tanítani, s az érettségi bizonyítvány mellé még egy segédlevelet is átnyúj­tani valamelyik iparágból. Mennyi­vel jobban az életre és a vezetésre képzetten kerültek ki innen az ifjak. Hogy mi volt az értéke ezeknek az újításoknak, azt abból is láthatjuk, hogy ebben a református kollégium­ban most már nem csak reformátusok, hanem több, történelmi nevet viselő katholikus four is elküldötte gyerme­keit tanulni — a szegény szülők gyer­mekeivel együtt, mert ezeknek is épenúgy meg volt a helyük itt, ha a tehetségök és a szorgalmuk meg volt hozzá. A kollégium ma sajnos korlátozva van szabad működésében. Theológiá­­ját kormányrendelettel bezárták, gim­náziumának tanrendjét kívülről sza­bályozzák, s a vallásoktatást szinte lehetetlenné tették. így legfontosabb hivatását nem tudja az eddigi mér­tékben betölteni. Példája azonban még ma is buzdít és lelkesít még messze földeken is. Reméljük, hogy ez a korlátozott állapot csak egy kény­szerű téli álmot jelent, de nem sokáig és meggyőződéssel várjuk a mielőbbi, újult erővel való tavaszi felébredést, hogy ismét boldogan zengjenek a diákok ajkán az ősi zsoltárok a Bod­rog partján. radostyáni Szabó Béla

Next

/
Thumbnails
Contents