Harangszó, 1952 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1952-10-01 / 1. szám
Ez a Krisztus a hívő, engedelmes szívnek, a munkárakész, a szolgálnikész léleknek, az odaszentelt életnek,a magyarnak is ezt mondja: — Kelj fel és járj! így jöjjünk el bármely vasárnap délelőtt 9 órakor a Templomunkhoz. Találunk itt egy kis, de hű gárdát, amely tanít egy szép csoportokba osztott vasárnapi iskolát. Tanulnak, énekelnek, Bibliát olvasnak. Kicsik és nagyok. — A megelevenedett felült és beszél. Már enni kér: az élet kenyeréből. Vegyünk részt a Nőszövetség öszszejövetelein. Énekeljük az új éneket. Nyissuk ki a Szentírást és olvassuk velük. Szeretetházról beszélgetnek. Betegeket keresnek fel, szegényt istápolnak. — A megelevenedett már felkel és jár: az Ür útján. Nyissunk be központi irodánkba. Sokszáz és száz új hazát kereső, kinek az Egyház ad tanácsot, útbaigazítást. — Megelevenedett elindult. Már követője az örök haza Hírnökének! * Mikor járja újra a messze interiori útjait, missziói útjait? Fog-e újra énekelni minden vasárnap a gyülekezeti énekkar? Lesz-e megint vidám, de Egyházához hű, nagy ifjúsági gárdája? A naini ifjút is feltámasztotta ám az Ür! A holtravált élő, örvendező, dolgoznikész a Krisztus által lesz megint, ha a lélek visszatér belé. Akkor meglátja nagy missziói feladatát az Egyház s nemcsak a fajtánknak: mindenkinek hirdeti az Evangéliumot. Akkor él igazán Krisztus szerint. Nekrológ? Vagy évforduló? Inkább mégiscsak évforduló! Jobbra fordul még a mi útunk, ha újra ráfordulunk a helyes útra. Hisz az Egyházait mindig reformálni kell, újra és újra ráformálni az eredeti formjára: a krisztusi formára! 7 StádtkcbUMu éd eyy. emék&üdap-Az amsterdami Zuider-kerkben van egy szarkofág, egyetlen dísze egy ezüstkoszorú, huszonhat levelén egyegy magyar név, az ezüstszalagon magyar írás. A szarkofágban Hollandia legnagyobb hőse nyugszik, a verhetetlen tengernagy, Michiel Adraanson de Ruyter. A debreceni nagytemplom mögött egy emlékoszlop áll, tetején egy gálya, rajta nagy betűkkel Ruyter Mihály Adorján, alatta a huszonhat gályarab neve, akiket megszabadított. 1676 február 11-én állott eléje a huszonhat megkínzott magyar prédikátor és ezzel a nyilatkozattal fogadta őket: „Valamennyi győzelem közt egy sem okozott nekem annyi örömet, mint a Krisztus ezen ártatlan szolgáinak az elviselhetetlen járomtól való megszabadítása.“ Pedig az admirális sok nagy győzelmes tengeri ütközet hőse volt már. 1671-1681 között szomorú világ volt Magyarországon. Kaspar Ampringen császári helytartó, Kobb, Spankau és Strassoldo császári tábornokok és az akkori kollaboránsok kínozták halálba a kurucokat. gyilkolták, fosztogatták a magyart. Akkor protestánsokat üldöztek. Ekkor került gályára és börtönbe hatvankét protestáns lelkész, akik közül huszonhatot Ruyter tengernagy szabadított meg, hatot Hollandia közbenjárására bocsátottak szabadon, harmincán már előbb elpusztultak. Az első világháború után odahaza éhség gyilkolta a magyar gyermekeket. Hollandia 36.000 éhező kis magyart fogadott be. És most, mikor az öregeket irtják odahaza, Hollandia felajánlotta, hogy átvesz minden de-
