Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Szeptember 29-e, Szent Mihály napja. Fél kilenckor megkondul az ünnepi misére hívó harang a gyulafehérvári székesegyházban. Felemelő és szívbemarkoló percek: a szomszédos épületben Erdély püspüke haldoklik. (Utolsó napjaiban még betegágyához hívatta papjait és a szeminaristákat, hogy megáldja őket. Miként a népért könyörgő agg Mózes maradék erejét lankadó karjaiba gyűjtötte, úgy emelte föl még egyszer imádságos kezét a főpásztor.) Mielőtt a harang másodszor kondulhatna, az egyházmegye védőszentjének napján Márton Áron megtér az Örökkévalóhoz. A korabeli tudósítást őrző hangszalagot váratlanul nyújtotta fel egy vendég az emelvényre. A mikrofon elé tartott kis magnóból most harangzúgás árad szét a budapesti Ráday Kollégium Dísztermében. Az emberek megilletődve állnak, néhányan könnyeznek és elcsuklik a hangjuk, amikor az emlékünnepség befejezéseként a székely himnuszt kezdi énekelni a mintegy száz fős gyülekezet. nak, akik elkezdték összegyűjteni a püspök szellemi hagyatékát. A vele foglalkozó három könyv azóta Erdélybe is eljutott, és épülésére fog szolgálni a fiataloknak, akik már nem ismerhették a főpásztort. Márton Áron nem volt politikus, de képes volt népben gondolkodni és érezni. Püspökké szentelésekor mondotta volt 1939. febr. 12-én az őt köszöntő, falujabeli csíkszentdomokosi híveknek: „ígérem, hogy Erdély történelmi adottságait számba veszem, minden küzdőtársamat testvérként szeretem, minden terhet vállamra veszek, amit véges erőmmel képes leszek hordozni... A keresztet, amit Isten a gondok képében vállamra tett, ha vérző térdekkel is, de vinni fogom, mert vinni akarom.” 1949-ben letartóztatták, börtönbe került, majd bányába küldték kényszermunkára. Ezalatt néhány megtévedt pappal a békemozgalom ürügyén állami befolyás alá vont egyházat akartak szervezni. De a hívek ellenálltak. Nem vettek részt a behódolt papok miséjén, nem fogadták tőlük a szentséget. Végül 1955-ben vissza kellett NON RECUSO LABOREM (Nem vonakodom a munkától)' Tíz éve halt meg a nagy püspök. Az évforduló alkalmából az ő nevét viselő társaság tisztelegni, okulni hívta az érdeklődőket felekezetre való tekintet nélkül. Márton Áronban azt a keresztényt szemlélhetjük - mondta megnyitóján Bittsánszky Géza elnök -, aki felelősséget érzett és vállalt társadalmi méretekben. A Márton Áron Társaság nem kíván részt a hatalomból mint a politikai pártok, ám szeretné felkínálni azt a keresztény többletet, amit a hit fényénél meglát a jelen gondjainak elemzésekor és a megoldások kutatásánál. Szesztay András - a Társaság másik vezető személyisége - mutatta be az Erdélyből jött, megemlékezést tartó két vendéget, akik a korábbi években maguk is súlyos börtönbüntetést szenvedtek. Fülöp Dénes református lelkész szerint Márton Áron Istentől küldött hiteles vezető volt, minden magyar feltekinthetett rá. Mindig tudta, hogy mit kell tennie, és habozás nélkül neki is látott a feladatnak. Trianon után az önszervező népfőiskolái mozgalmakat élesztette, hogy szét ne hulljon az intézményeitől megfosztott nép. A második világháború után a nem csupán nemzetisége de kereszténysége miatt is kipusztulónak nyilvánított népet személyes buzdításával igyekezett kiragadni a kétségbeesésből. Általános vizitációra indult, fölkeresve az apró székely falvakat is. Egyezségük értelmében ugyanezt tette Vásárhelyi János kolozsvári református püspök is, de ő sajnos megtorpant, mert tanácsadói és az emberi gyöngeség a sírásnak nyitottak teret. Országgyűlési képviselő lett, de hiába panaszkodott, az egyházat csak szorongatták, míg azután 1957-ben lelkészeit a hadbíróság börtönbe küldte. így kerültek Márton Áronk papjai mellé a református lelkészek is, hogy Krisztusért vállalt szenvedésben találják meg az ökumenikus közösséget. - Náluk, Marosvásárhelyt a közös fenyegetésben ma is együtt állnak ki a népért. Ha mást nem tudnak tenni, legalább védik őket: márciusban is együtt könyörögtek híveiknek, inkább maradjanak otthon zárt ajtók mögött, mintsem szikrát pattintsanak az ölni képes gyűlölködés puskaporos levegőjében. Márton Áront ők is drága tanítójuknak tekintik, akinek szava, életpéldája reménységet ad, és a jövőre szervezheti erőiket. Erőss Lajos kanonok tíz éven át dolgozott irodaigazgatóként Áron püspök mellett. A sok személyes emlék arra indította, hogy először is köszönetét mondjon azokhozni Áron püspököt, hogy rendet teremtsen. 0 azonban nem volt bosszúálló. Nem közösítette ki az áruló papokat, hanem lelkigyakorlatra küldte őket, hogy megtérjenek. A börtön után tizenegy évig háziőrizetben tartott püspökhöz sokan mentek el tanácsot kérni, erőt gyűjteni. Nemcsak a saját hívei, de írók, művészek, közéleti személyiségek, sőt a szebeni és bánáti metropolita is felkereste. Márton Áron karizmatikus egyéniség volt. Bátran hangoztatta: az elveinket nem adjuk fel, a kompromisszum nem kenyerünk. Ugyanakkor békességesen tudta képviselni az evangéliumi tisztaságot. A mai, feszültségektől terhes, forrongva alakuló társadalmakban - határon innen és túl — bizony fontos volna magunkévá tenni Márton Áron jellembeli szilárdságát, s eltanulni tőle a hűséges kitartást, a szeretet és igazság által megszabott „harcmodort”. A befejező buzdítás hallatán nem csattant fel taps, mert ahogy a református, úgy a katolikus megemlékező is imádságos fohásszal zárta beszédét. A mi dolgunk pedig ezután kezdődik: élővé kell tennünk Áron püspök örökségét. UNGER ZSUZSA *Márton Áron püspöki jelmondata. HARANG 7
