Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Jól befűtöttek- Mikor esküdtek? - kérdem a feleséget.- 1954. november hetedikén.- Az nevezetes dátum!- Nem is tudtuk mi akkor, hogy mi van, csak jóval később. Nem foglalkoztunk ilyesmivel.- Hová költöztek ifjú házasként?- Apósomékhoz.- Ott kaptak egy szobát?- Dehogy, öten háltunk egy szobában. Após, anyós, apósom anyja meg mi. A nagyobbik fiam, Szlobodán ott született. Ötvenkilencben meghalt édesanyám, akkor az ő házába költöztünk, aztán megvettük ezt a házat, ami régebben a Péter nagyanyjáé volt, de eladták, mi pedig viszszavásároltuk. Sajnos le kellet bontani, apránként építettük meg az újat. Ahogy erőnk volt hozzá. Az uram kis fizetéséből éltünk. Vettünk fel OTP kölcsönt, teljesen bepucolva a két szoba hetvenkétezer forintba került! Nagy pénz volt akkoriban.- Miből éltek, mit csináltak?- Az uram elment a révhez, hatszáz forint volt a havi keresete. A szüléinktől kaptunk egy kis földet...- Búzának jó itt a föld - mondja Hraniszlav Péter. - Én kétezer négyszögölön kilencven csomó búzát termeltem, apám az ő három holdján ugyanennyit. Gondoztam, trágyáztam. A földnek éppen úgy gondját kell viselni, mint a gyereknek...- Aztán megalakult a téesz... - vetem közbe.- Mivel az uramnak volt állása, ő mentesült, csak nekem kellett belépni 1960- ban. Megmonták, ha nem lépek be, akkor őt kiteszik az állásából. Mindenkit meggyőztek valahogy. Volt itt a háború előtt egy csendőrpihenő, különben a csendőrség Ráckevén székelt. A pihenő lehetett háromszor másfél méteres. Benne egy kályha. Jól befűtöttek, és beidézték az embereket bundában, bezsúfolták, és rájuk zárták az ajtót. Csak az jöhetett ki, aki aláírta a belépési nyilatkozatot. 1960. december 15-én alakult meg a téesz. Bevittünk mindent, az állatokat, a szerszámot, még pénzt is kellett adni az induláshoz.- És mióta tart újból tehenet? - kérdem a gazdát.- Nekem, mivel nem voltam tag, megengedték, hogy tartsak. Kik a fejőstehenek?- Most mennyi van az istállóban?- Tizenöt fejőstehén, meg a, növendékek. Volt nekem harminc is, mert elhittük, A görögkeleti templom mindig működött hogy fontos, hogy megéri... De hamarosan viszem a vágóba, mihelyst találok rá vevőt. Minél hamarébb, annál kevesebb lesz a károm.- Mi a gond velük?- A tartásuk, az árak. A takarmány ára rohamosan nő, a húsé, a tejé pedig csökken. Minden nap veszteség. Már a bikaborjút se veszik át, nemhogy az üszőt. Kilójáért a nyáron kétszáz forintot adtak, ősszel 92-ért vették át, legutóbb azt hallottam, 79 forintot kapott egy szomszéd. Nagy baj lesz itt jövőre, meg azután.- A tej miért gazdaságtalan?- A nyári tejet 12,80-ért veszik, a télit 13,40-ért. Ez 4,5 százalékos, amit lefölöznek, és adják 18-20 forintért. Dotációval. Tudjuk, hogy nullára csökkentik a támogatást, de az átvételi árak rendezése nélkül ez tisztességtelen.- Nem tudnák másképp értékesíteni? Kimérni, vagy feldolgozni. Nem egymagukban persze, hanem összefogással...- Kimérni lehetetlen napi kétszáz litert, és az üzem létesítése reménytelen. Olyan szigorúak a köjál-előírások, hogy ezt nem tudjuk teljesíteni. Na és, ha feldolgoznánk. Azt kinek adjuk el...? Csökken a kereslet. Mink ezt képtelenek vagyunk megoldani.- A harmincas években édesanyámék megoldották - mondja a feleség. - Kézi szeparátorral lefölözték, csináltak túrót, vajat. Behordák Pestre vendéglőkbe, meg házakhoz. Ma ezt már nem tudjuk csinálni. Rosszul gazdálkodtak itt mindennel. Amikor az erdő még a gazdáké volt, olyan rendet tartottak, hogy egy lehullt gally se maradt benne. Ami fát kivágtak, azonnal pótolták. Én a nagynénémtől örököltem szántót, legelőt, erdőt. Amíg élt, rőzsével tüzelt. Kérdeztem, miért nem fával? Mit gondolsz te, kérdezte, milyen szép az. amikor kimegy az ember az erdőbe, és gyönyörködik a szép sudár akácfákban!- Aztán a téesz letarolta - mondja az ember.- Hogyan?- Eladta a vízügynek a falu erdejét, azok meg kivágták, a gyönyörű akácfákat mind elvitték, csak a csonkja meredezik. Egy másik területről pedig eladták a termőföldet. Egyszerűen elhordták a termőtalajt- Nyilván jól jövedelmezett.- Én vezetőségi tag voltam, de nem tudom, mire fordították a pénzt - mondja a feleség. - A fizetésünkön nem éreztük meg az ilyesmit. Én most 5100 forintért takarítok, mert a munka nem szégyen. Otthagytam a felelős beosztásomat. És én még jól keresek. A férfi bólogat:- Bizony, a nászasszony a fumir-üzemben havi négyezer forintért dolgozik. Amikor a létminimum is több! Mennyi lesz a nyugdíja? Tönkremenés biztosítva Mire ebédelni kezdünk, megérkezik Szlobodán, a nagyobbik fiú. Az asztalhoz ül, hisz itthon van. O a kert végében épített házat, így bármikor segíthet a napi munkában.- Szakközépiskolát végeztem, három szakmám van. dolgoztam a téeszben vezető állásban, de úgy döntöttem, inkább eljövök és fizikai munkát vállalok. Most vízműkarbantartó vagyok - válaszolja kérdésemre.- Édesanyja azt mondta, részt vesz a község vezetésében.- Megválasztottak képviselőnek. Előtte már tíz évig tanácstag voltam, úgy látszik, továbbra is bíznak bennem. HARANG 5
