Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Az ősi sumér írásban a nő, az asszony jele a háromszögletű női szeméremtest rajza volt. A férfi szimbólumát is az életből merítették: felálló péniszt karcoltak az agyagba. A legtöbb történelem előtti írásrendszert a szexizmus jellemzi. Az egyiptomi hieroglifa-írásban a vízszintesen ábrázolt hímtag a férfias melléknevet jelenti. A legrégibb írásjelek szinte mindig a természetet vették mintának, de a különböző kultúrák képi világa más és más. A naturalista azték írás jelei úgy viszonylanak a misztikus, szinte bohókás maya hieroglifákhoz, mint Vincent van Gogh Krumplievői a bécsi szecesszióhoz. A kora egyiptomi stilizált piktogramok ábrázolásmódja akár egy modem grafikus rajztáblájáról származhatna: alkotói zseniálisan leegyszerűsítették az állatok, növények, szerszámok apróbb részleteit is. A kínai jelek a korai kőkorszaki kerámiaedények formagazdagságára utalnak. A sok ezer beszélt nyelv közül hétezer év alatt mindössze hatszázhatvannak alakult ki írásjele. Őseink fáradságos munkával kutattak képek és szimbólumok után, hogy feljegyezhessék és összegyűjthessék információikat. Harald Haarman Finnországban élő nyelvész szerint „humboldti teljességre törő szorgalom” kell az írás szerteágazó történetének felkutatásához. Ezt a hatalmas munkát vállalta fel Haarman Az írás egyetemes története című, nemrég megjelent könyvében. Az 570 oldalas mű fülszövege szerint ez minden írásmód legátfogóbb dokumentációja. Az írás történetének némely részlete krimiszerűen izgalmas. A kutatók szívós nyomozói munkája évezredek óta néma tanúkat szólaltat meg, hiányzó láncszemeket állít helyre. A kialakult összkép ellentmond az eddig érvényes tételeknek: A világ első írásjeleit nem az ötezer évvel ezelőtti sumérok alkották meg. Már kétezer évvel előbb, Krisztus előtt 5300 és 3500 között egy ősi európai kultúrkör papjai máig Sang-kori jóslócsont, rajta képjelekkel. A jövendőmondásra használt csonton a feltett kérdésre adott választ rögzítették. Ezek a kínai írás legrégibb emlékei. meg nem fejtett írást használtak, melynek nyomait csak mostanában tárták fel. Az írás nem egyetlen zseniális történelem előtti fejlett kultúra terméke, amelyet aztán más kultúrkörökbe exportáltak. A beszédes képeket és szimbólumokat a különböző kultúrák egymástól függetlenül alakították ki. A legelső, kezdetleges jeleket nem az uralkodók hivatalnokai, hanem a papság karcolta agyagba. Üzenetük az isteneknek szólt és csak jóval későbbi generációk használták profán célra az új médiumot. A tudomány mindmáig az elő-ázsiai kultúrkört tartotta a civilizáció és az írásbeliség bölcsőjének. A dogmát Marija Gimbutas, Amerikában élő litván archeológus kérdőjelezte meg elsőnek. Ásatásai során egy Krisztus előtt hetedik és Balra: Őseurópai írásjelek Jobboldalt a krétai „lineáris A ” jelei A Der Spiegel térképe a vinca-civilizáció színhelyéről AZ ÍRÁS Civilizációnk és az írás bölcsője - a régebbi kutatók vélekedésével ellentétben - nem Elő-Ázsiában, hanem Európában ringott. Évezredekkel a sumér templomi írnokok 50 HARANG
