Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
NÉPEK ÉS VALLÁSOK hamarosan kialakultak azok a kolostorok, melyek kiemelkedő szerepet játszottak a Tan második elterjesztésében a 9-10. században. Ettől kezdve a lámaizmus nemcsak hogy gyökeret vert Tibetben, de mind nagyobb hatalomra is szert tett. A korábbinál is jelentősebb vagyon halmozódott fel a kolostorokban, kezdett kiépülni az egyház szervezeti rendje, újabb szektákat alapítottak. Ezzel párhuzamosan megkezdődött az alapvető buddhista szövegek fordítása — erre az időszakra tehető a klasszikus tibeti nyelv kialakulása - és hamarosan elkészült a tibeti nyelvű buddhista kánon, a 108 kötetes Kandzsur és a hozzá kapcsolódó kommentárok, a Tandzsur 225 kötete. A lámaista egyház világi hatalmának növekedését jelezte, hogy mind több vallásos színezetű parasztfelkelés irányult ellene a 9. században. Ugyanakkor fokozatosan gyengült a központi hatalom is. Ennek nyilvánvaló jele volt, hogy a hatalmát Tibetre is kiterjesztő mongol fejedelem, Dzsingisz kán inkább a lámákat támogatta, olyannyira, hogy népével csatlakozott a buddhizmus lámaista irányzatához. Amikor pedig Dzsingisz kán utóda, Kubiláj, a híres Sza-Szkia kolostor mindenkori apátját tette a lámaista egyház fejévé, és ezzel Tibet tényleges urává, a királyság intézménye minden szerepét elvesztette. A mongol birodalom szétesése után Tibet a kínaiak (Ming-dinasztia, 1368— 1664) fennhatósága alá került, akik hogy megtörjék a Sza-Szkia kolostor hatalmát, három másik apátot is magas rangra emeltek, így kényszerítve őket vetélkedésre. A lámaista egyház politikai és gazdasági hatalmának növekedtével egyre jobban elvilágiasodott. A nagyobb kolostorok apátjai semmibe véve a szerzetesek nősülési tilalmát, valóságos dinasztiákat alapítottak, így örökítve tovább pozíciójukat és vagyonukat. Az egyház eltávolodott a buddhizmus eredeti tanításaitól, nem tartották be még a legalapvetőbb szabályokat sem, nőtt a szerzetesek között a hitetlenség, aszkézis és meditáció helyett szívesebben foglalkoztak mágiával és varázslással. Öreg tibeti varázsló Gazdagon díszített tömjéntartó és kézi imamalom A lámaista reformáció A lámaista egyházat a teljes szétzülléstől a nagy reformátor, Cong Kapa (1356-1418) mentette meg. Legendás életének sok érdekes momentuma közül egyet mindenképpen fontos kiemelni: a hagyomány szerint tanításában egy nyugatról jött titokzatos idegen segített. Róla utóbb azt feltételezték, hogy nesztoriánus keresztény volt, s az ő hatásával magyarázható az a számtalan rokon vonás, mely mint látni fogjuk, a lámaizmus és a kereszténység között ténylegesen megtalálható. ^ HARANG 45
