Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
NÉPEK ÉS VALLÁSOK A lámaizmus Tibet leleplezése, Utazás a rejtelmes Tibetben, Kincses Tibet, A kelet mágusai, A rejtelmes Lhasza, Tibeti misztériumok - ilyen és ehhez hasonló sejtelmes címekkel jelentek meg útleírások és tanulmányok századunk első évtizedeiben, miután sem a mostoha természeti és földrajzi viszonyok, sem a tibeti varázslók összes tudománya nem volt elegendő, hogy megállítsák a brit expedíciós csapatokat, melyek 1903- ban behatoltak a titkok földjére, s térdre kényszerítették a lámák birodalmát. Addig Tibet lakói szívós elszántsággal védték országukat a kíváncsiskodóktól - akik büntetése nemegyszer halál volt még a múlt században is -, és ehhez nem is kellett hatalmas falrendszert építeniük, mint egykor a kínaiaknak: több ezer méter magas hegyek és az év nagyobb részében járhatatlan hágók riasztották el a tudósokat, utazókat és a kalandorokat. Pedig az elzárkózó Tibet mindig is izgatta a szomszédok és a távolban élők fantáziáját. Hírek jöttek onnan félelmetes lámakolostorokról, mérhetetlen gazdagságukról, arannyal, drágakövekkel fedett templomokról, bámulatos műkincsekről. Hallani lehetett hihetetlen csodákról: szent emberek éveket töltenek el a magányban hófödte hegycsúcsokon, anélkül, hogy megfagynának vagy éhen halnának. Beszélték, hogy a varázslók ősi, titkos tanítások birtokában vannak, melyek révén gyógyítanak, képesek hipnotizálni, ki tudják kapcsolni egyes érzékszerveik működését, napokig fekszenek a földben élve eltemetkezve, s ha úgy tartja kedvük, még repülni is tudnak. Ezek a mendemondák persze nem hagyták nyugton az embereket. Jöttek is mindenfelől a középkortól még Európából is - ki hivatalos követként, ki álruhában. De Tibet csak az angol csapatok bevonulása után nyűt meg az idegeneknek. Azóta viszont egyre többet tudtunk meg az országról és népéről. Megismerhettük társadalmukat, szokásaikat, művészetüket, s a kolostorok mind többet fedtek föl hitéletükből, vallásukból. A halmozódó ismeretanyag földolgozására önálló tudományág jött létre, a tibetológia, melynek alapvetéséhez világhírű hazánkfia, Körösi Csorna Sándor is hozzájárult áldozatos, kitartó munkájával. Tibet ősvallása - a bon Az említett útleírások egybehangzóan emlékeztek meg a tibeti nép vallásosságáról, mely számtalan módon és formában mutatkozott meg, s nemcsak azért, mert évszázadokon keresztül volt az ország meghatározó társadalmi és politikai tényezője a lámaista egyház. Ugyanis már a lámaizmus kialakulása előtt is mély vallásosság jellemezte a tibetieket, s ősi vallásos elképzeléseikhez olyan makacsul ragaszkodtak, hogy egy részük beépült későbbi államvallásuk, a lámaizmus szervezeti és eszmerendszerébe is. A tibeti nép ősi vallása a bon (más olvasatban: bőn) volt, amelyben jellegzetesen sámánista és animista elemek keveredtek az ősök tiszteletével és a halottkultusszal. E hit szerint - mely egyébként rokon más ázsiai népek természetvallásával - a földet és az eget istenek, szellemek, démonok népesítik be - számuk nem is kicsi, hiszen minden hegy, folyó, tó, forrás kapcsolatba hozható egy szellemi lénynyel -, másrészt nemcsak az emberek, de a növények, az állatok, a kövek és a természeti jelenségek is bírnak lélekkel, vagyis a minket körülvevő világ szerves egészet alkot. Miután a tibetiek meglehetősen elszigetelten éltek településeiken, nagyobb jelentősége a helyi isteneknek, démonoknak volt. E rendszerben mégis volt egységesség, így az ábrázolásokon fölismerhető a következetesség. (Például az ég istenét, Namlakarpót, mindig fehér ruhában, kék hajjal, kutyán lovagolva jelenítették meg.) A felsőbbrendű lények tiszteletére kőrakásokat emeltek a hegyeken, folyók, utak mellett, melyekre minden arra járó kis követ dobott, s apró ajándékot helyezett, ami lehetett színes szalag, kis zászló vagy pénz. Az istenekkel, a szellemekkel a varázslók álltak közvetlen kapcsolatban. Nekik lehetségük volt kipuhatolni szándékaikat, s áldozattal, ajándékkal, mágikus eljárással befolyásolni döntéseiket, megváltoztatni esetleges ártó szándékukat. Ezenkívül a varázslók feladata volt a gyógyítás is, a maguk primitív eszközeivel, évszázadok során felhalmozódott tapasztalataikkal, babonáikkal. A lámaizmus kialakulása után a bon isteni, démonai nem tűntek el, mint ahogy a babonás nép ragaszkodott varázslóihoz is. Az istenek belekerültek az új vallás panteonjába, a varázslók pedig A Ihászai Potala palota, a dalai láma rezidenciája. A jelenleg is álló 13 szintes épület a 16. században épült HARANG 43
