Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Sumér, berakással díszített kagyló (i. e. 2450 körül), mely egy hétfejű szörnnyel csatázó istent ábrázol A Biblia Földje Múzeum Jeruzsálemben Valamikor, időszámításunk előtt 2050 körül Ea-nisa, Sulgi, Ur, Sumer és Akkad királyának ágyasa, aki tekintélyes társadalmi pozíciót vívott ki magának az udvarban, agátkőből készült ajándékot küldött a babilóniai istennőnek, Inannának a bibliai Erechben (ma Irak). A tökéletesen henger alakúra csiszolt gyönyörű kőbe 12 soros, sumér nyelvű ékírást vésetett, melyben az uralkodó hosszú életéért esdekel. Ea-nisa könyörgő kövével együtt még több mint 3000 egyéb, régi, közép-keleti műalkotást ajándékozott gyűjteményéből Elie és Batya Borowski Torontóból a jeruzsálemi Biblia Földje Múzeumnak. Az adomány a múzeum gyűjteményének magját képezi, melyet nemsokára más tárgyakkal is kiegészítenek. Az új múzeum az Izraeli Múzeum szomszédságában, a domboldalon helyezkedik el. A tervező, Zeev Schönberg elképzelése szerint az új múzeum épülete a babilóniai zikkuratok masszívságát és a kamaki Új Királyság-templom szögletes korlátáit egyaránt tükrözi. Az 5000 m2 alapterületű fő kiállítási csarnok belső építészeti munkáit Clifford La Fontaine végezte. A múzeumot valláshoz, felekezethez nem kötött, nemzetközi Biblia-kutatási és-tanulmányozási központnak szánták; képzőművészeti galéria, színházterem, könyvtár, étterem és egy bibliai kertnek kiépített terasz is helyet kapott benne. Elie Borowski Biblia-tudós, nyelvész és régész egész életét annak szentelte, hogy a Bibliára vonatkozó ritka tárgyakat összegyűjtse, többek között az egyik leggazdagabb, magánember által összegyűjtött régi bélyeg- és pecsétkollekciót mondhatja a magáénak. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a gyűjtemény kiváló oktatási forrásként szolgál az ókori közép-keleti népek testi és szellemi kultúrája bonyolult összefonódásának tanulmányozásához. „A Bibliát alapszövegnek tekintjük, a tárgyakat pedig látható bizonyítékaként, a tények alátámasztására” - nyilatkozta Marc Scheps, a jeruzsálemi Biblia Földje Múzeum igazgatója. Ily módon a múzeum kutatógárdája azon fog dolgozni, hogy felfedje és bebizonyítsa a politikai, katonai és kereskedelmi erők kölcsönhatását az ókorban. I.e. 6000-től a bizánci korral bezárólag, körülbelül i. sz. 580-ig mutatja be a múzeum a Bibliára vonatkozó főbb leleteket Mezopotámiából, az ókori Egyiptomból és Perzsiából, Anatóliából, az égéi civilizációból, Szíriából és Libanonból éppúgy, mint a római korból és a korai keresztény világból. Az esztétikai szempontok sem szorulnak háttérbe a tárgyak felkutatásánál, legyen szó akár történelmi eseményeket, akár az egyszerű, mindennapi házimunkát ábrázoló tárgyakról. Erről tanúskodik például a rendkívül ritka, az i. e. VII. századból származó, borostyánkőből készült asszír királyszobor, vagy egy párját ritkító új-sumér agancsos fejdísz és az a bronzszobrocska, mely egy oroszlánmaszkot viselő, szamáron ülő férfit ábrázol. Ez utóbbi, melyet Dél-Szíriában találtak és az i. e. második évezred elejére datálnak, az expresszionista ábrázolás egyik mesterműve. Borowski szerint, aki állandóan a Bibliára, mint történelmi forrásra hivatkozik, „nagyon is elképzelhető, hogy ez a szobor a bibliai jós, Balaam ábrázolása” (a Számok könyve 22: 5-24). 2500 évvel ezelőtt az ékírás volt az egyetlen hírközlési lehetőség, melyet a királyok, diplomaták, utazók és hivatalnokok használtak. A hírek, adatok továbbítását nagyobb területen látták el, mint Európa. Az írott kommunikáció létrejöttéig az üzeneteket pecséteken, képírással, ékírásos agyagtáblákkal és a szír-kanaanita szemita ábécével (i. e. 1700-1500) helyettesítették, melyek mindegyike központi helyet foglal el az írott szó történetében. (Gil Goldfine, a Jerusalem Post tel-avivi műkritikusának cikke) Fordította: Piros Christa 42 HARANG
