Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
század elején, a boxerlázadás idején sok munkát adott rabló-garázdálkodó kínai csapatok féken tartásának szorgalmazása a hatóságoknál. Tóth Ernő megérkezésekor, 1906-ban Kína túl volt az 1905-ös orosz-japán háborún, és Szun Ját-szén 1905-ben Tungmenghuj néven létrehozta forradalmi szervezetét a mandzsu dinasztia megdöntésére. Nem tudjuk, hogy ezek az események mennyiben érintették hősünket. Wilfinger — mint utolsó levelei elárulják — az oroszokkal rokonszenvezett. A fiatal misszionárius megérkezését követően ellátogatott Ningpo katolikus temetőjébe, ahol egymás mellett helyezték örök nyugalomba elődeit: Ürge Ignácot és Wilfinger Józsefet. A csekiangi lazaristák új reménysége csak pár évet tölthetett hivatása területén. Egy hittérítő árvaház tanulói A klímához való rövid alkalmazkodás után a csekiangi Kiashing szemináriumba került, ahol két éven át a teológiát tanulta, s közben 1907 júniusában alszerpappá, szeptemberben szerpappá, 1908 májusában pedig pappá szentelte őt Reynaud püspök. Teológiai tanulmányai közben a kínai nyelvet is tanulta, hogy érintkezhessen a hívőkkel. Az első évek tapasztalatai bizakodással töltötték el Tóth Ernőt. Bizakodását táplálta elődje, Wilfinger atya optimizmusa, aki egy levelében így vélekedett: „A régi Kína még áll, de töpreng az átalakuláson, melyre ugyan kezdetben rákényszerítették, de ma már a hivatalos Kína annyira bele van vonva az újkori rendszerbe, hogy egy újabb palotaforradalom, mint 1898-ban, már nem lesz képes az eddig elért átalakulást visszacsinálni, erőszakkal vagy cselfogással sem, mert az újításokhoz bizonyos tekintetben számos magas állású személyiség és testület hírneve és élete van fűzve, és az új eszmék nagyon csalogatóak a praktikus kínaira. A haladás jó úton van, csak idő és türelem kérdése az általános jólét.” Pappá szentelése után Tóth Ernőt rögtön kiküldték Vöcseu misszióállomásra. Nagy szükség volt minden új hittérítőre, mert a boxerfelkelés idején - mint Reynaud püspök a Die Katholischen Missionen 1904. februári számában közölt beszámolójában megírta - 7 lazarista misszionáriust gyilkoltak meg rendje tagjai közül. Hittérítőink munkálkodása idején, 1902 és 1913 között Kínában élt Kompolthy Jób tengerésztiszt, a legnagyobb kínai folyó, a Jangce hajósa, de beszámolóiból, a Dzsunk-hajóval Kínán keresztül és Tíz év Kínában cím könyveiből ítélve, nem tudott hittérítő honfitársai - Wilfinger és Tóth - kínai működéséről. Beszámolóiban pedig szólt más nemzetiségű hittérítőkkel kötött ismeretségeiről. De nem tett róluk említést leírásaiban utazó misszionáriusunk, a jezsuita gróf Vay Péter sem. Talán azért, mert hittérítőink a hatalmas Kínában úgy elvesztek, mint egy tű a szénakazalban? Tóth Ernő nem sokáig működhetett Vöcseuban. 1910. január 7-én vakbélgyulladásban megbetegedett. Sanghajban megoperálták, de már késő volt. Őt is elérte a missziós toborzó jóslata, a betegség. Ningpóban 1910. január 12-én hunyt el. Az Európából az ázsiai földrészre kerülők egészségét gyakran kikezdi az erősen eltérő éghaj lat, s erre a Revue des deux Mondes egyik tanulmánya már 1886-ban felhívta a figyelmet. Szerzője, Jules Rochard rámutatott: „Az éghajlatváltozás egy új életre születéssel ér fel. Egyszerre megváltoznak a higéniai feltételek, s a probléma különböző szempontokból jelentkezik az egyének és fajok vonatkozásában.” A francia gyarmatokon szerzett megfigyelésekből a szerző megállapította, hogy a forró éghajlatú országokban az európaiak teherbírása fokozatosan csökken. Fiatal hittérítőnk élete mégsem elfeledett halállal ért véget. Holttestét Ningpo temetőjében Ürge és Wilfinger mellé helyezték. Egyik elöljárója, Aroud atya azt írta róla: Szentül élt és mint szent halt meg. Reméli, hogy misszióállomásának menynyei pártfogója lesz. A magyar misszió történetében Tóth Ernő azok közé tartozik, akik nem vettek részt a nehéz missziósmunka áldozataiban, mert fiatalon, missziós mködésük elején egész életükkel áldozattá váltak. Két évtizedes szünet után, az 1920-as évek végétől már az önálló magyar rendtartomány megbízottjaként ismét mentek magyar lazaristák, köztük Nagy Gusztáv teológus Kínába. De ők már a 20. századi magyar hithirdetők népes táborába tartoznak. Ám az előző századok magyar katolikus misszionáriusai között még többen vannak olyanok, akik Ázsia más országaiban, így Japánban működtek. BŐGŐS LÁSZLÓ HARANG 41
