Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
képletbe nem leírható dolgokat, a megfoghatatlant.- A zene fontos szerepet játszott-játszik az életében. Hajói tudom, itthon Ön volt az első, aki a Bercsényi Klubban 1976-ban a Szabados-duóval happeninget tartott.- A zene gyermekkorom óta közel áll csak zajban tudok. Legszívesebben New Yorkban vagy a Vörösmarty téren festenék egy üvegkalitkában. De visszatérve a zenére, nem illusztrálni, leképezni próbálom, amit hallok, hanem hagyom, hogy áttételesen hasson rám. Bármenynyire is furcsa, a zaj a harmóniát jelenti számomra. Külön élmény, hogy egyre „ Voltak, akik a gömbképeket rajongással fogadták, mások mesterkélt művészkedésnek tekintették” hozzám. De festés közben háttérzeneként mindig csak dzsesszzenét hallgatok. A komolyzenét is kedvelem, de a festéshez az túl konkrét nekem.- A happening sajátos módja a festésnek. Miért fontos ez a fajta, közönség előtti megnyilvánulás Önnek?- A közönség engem hallatlanul inspirál. Csendben nem is tudok festeni, a némaság szomorúvá tesz. Még aludni is '.\.L rendszeresebbé válnak a San Marco Művelődési Házban hétfőnként a Gyémántféle festőiskola növendékeivel és Vukán Györgyökkel a közös happeningek, avagy akciófestések.- Érdekli Önt a politika? Ezt elsősorban azért kérdezem, mert a Berecz-féle kapcsolatát sokféleképpen értelmezték az emberek.- A politika iránt érdeklődöm ugyan, mi több, nagyon örülök a mostani változásoknak, de aktívan nem politizálok. Berecz Jánoshoz baráti, politikamentes szálak fűznek, amit őszintén vállalok. Apám növendéke volt ugyanis Sárospatakon, együtt nőttünk fel, s ehhez az emberi kapcsolathoz a politikának semmi köze sincsen.- Mit tart legfontosabbnak a gyermekkorából?- Mindent meghatároz életemben a filozófia-fizika szakos tanár apám, akivel gyermekként sokat beszélgettem. 11 éves koromban határoztam el, hogy festő leszek, ugyanis Egerben egy pályázaton ekkor szereztem első díjat. 16 évesen szerepeltem a Nemzeti Szalonban egy önarcképemmel, s első lettem. A főiskolára beadott képemmel is nyertem. Mint mondtam, a zene is gyermekkori szerelmem. így hát Patak meghatározó jelentőségű az életemben, szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ezek együttes hatása fantasztikusan jó inspirációt jelentett, jelent.- A vallás?- A klasszikus értelemben véve nem vagyok vallásos, noha hiszek valamiféle rendezőerőben, ami a világ összhangját megteremti számunkra. Létezik valamilyen szellem, ami ezt irányítja. Református vagyok, de nem kötődöm szorosan egyik valláshoz sem. Bár idealistának vallom magam, de mint mondtam, a metafizikus dolgok világa izgat.- A család? ■ — Nagyon fontos a feleségem, Rosalie, akit éppen müncheni kiállításom során ismertem meg. Sok melegséget, emberséget kapok tőle. Erőt ad a munkához. Talán az sem véletlen, hogy a vázlataim szinte mind-mind Münchenben készültek-készülnek. Ez az összetartozás egyik erőforrásom. Minden embernek kell hogy legyen valamilyen erőforrása, mert az élet elég kegyeden, sokszor elviselheteüen. Rosalie egyébként nem festő, egyetemi laboratóriumban dolgozik. Sokat utazunk, mert mind a kettőnknek fontos más kultúrák, más szokások, más emberek megismerése. Fentről. a repülőről pedig olyan érthetetlen a földi ellentétek sokasága, hiszen olyan szép ez a föld, s eltávolodva tőle más dimenzióba kerül az emberi lét is.-Barátság?- A főiskola óta barátom Gyémánt Laci. Hogy miért? Annyi emberség van benne, humánum sugárzik a lényéből, s persze a közös gondolkodásmód is öszszeköt bennünket. Szeretem ahogy fest, kedvelem a zenéhez való mélységes kötődését is. Persze ezek konkrét, megfogalmazott dolgok, de a barátság olyan megfoghatatlan, viszont nagyszerű, hogy létezik az ember életében.- Tervei?- Szeretnék egy 5-6 méter átmérőjű gömböt belülről megfesteni. Ezen belül lenne egy pozitív gömb, a kettő egymásra felelgetése, a pozitív-negatív formák egymásra hatása rendkívül izgalmas feladatot jelentene számomra. CSORBA MÁRIA HARANG 39
