Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
A Gorkij fasori műterem-otthon csendes, nyugodt. A hófehérre meszelt falakon megtörik a hatalmas ablakon beáradó fény, a zene hangja betölti a teret. Urbán György sürög-forog, úgy tűnik, nincs elég gyakorlata a „háziasszonyi” teendőkben. - A feleségem Münchenben él és dolgozik - mondja kicsit magyarázón —, éppen most készülök hozzá. - A házasság meghosszabbításának ez titka? - kérdezem kicsit viccesen, de amikor megtudom, hogy ez az együttélés már tizenöt éve tart, komolyan is gondolom. Aztán amikor leül, mindjárt, kávézás közben beszélni kezd. — Másfél éve festek gömbképeket, azt A ZAJ HARMÓNIÁJA Látogatóban Urbán György műtermében hiszem, először és egyedülállóan. Akik ismerik eddigi tevékenységemet, azok talán nem is furcsállják, hiszen szinte természetes volt, hogy a képeimen megszokott kozmikus formák egyszer csak átlépnek egy új dimenzióba. Tulajdonképpen nem változott semmi sem, ugyanolyan szerepet biztosítok az atommagnak, a színeknek, mint eddig. A kompozíció szempontjából persze sok problémát vetett fel, mert ahogy mozogforog a gömb, eltűnnek részletek, előbukkannak új felületek. Az volt a legnagyobb „lecke” számomra, hogy minden egyes elmozduláskor olyan helyzet álljon elő, hogy az akkor látható kompozíció mindig rendben legyen. Egyszóval végtelen képek sora ez, s ez az új összefüggés nem várt feladat elé állított. Miközben a táblaképekhez vázlatok ezrét készítettem, itt nem volt, nincs előkép, még a főbb motívumokhoz sem. Ahhoz, hogy ez a gömb ne hímes tojás legyen, alkalmaznom kell fő- és mellékmotívumokat, így egy helyen összpontosul, bukkan elő egy-egy hangsúlyos rész, majd hangsúlytalan felülettel váltakozva örökös variatív hullámzás jön létre...- Hajói értem, akkor a gömbkép tulajdonképpen improvizációs folyamat során születik.- Valóban. Festés közben találom ki, mi mivel ütközik, hogyan oldódik egyegy forma. így tehát ezek a gömbképek is erősen kötődnek a dzsesszhez. Külön izgalmat ad számomra, hogy nem tudom, hova jutok el, s hogy miből mi következik.- Voltak, akik a gömbképeket rajongással fogadták, mások mesterkélt művészi megnyilvánulásnak tekintették. Ön miért tartja fontosnak ezeket a gömbképeket?- Számomra az a legfontosabb, hogy valami szép szülessen, esztétikai értelemben vett szép. Ha ezt sikerül megvalósítanom, már érdemes volt csinálnom. Nem a látható és megfogható világot, annak egy elvontabb oldalát próbálom megjeleníteni. Persze az is lehet, hogy kétszáz év múlva ezek is konkréttá válnak. Színek-formák, hangok-ritmusok - nagyon közel állnak egymáshoz. A misztikus és az irracionális világot érintik képeim, mert szeretem a misztikumot, a 38 HARANG
