Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Hol kong a Hon? Hongkongnak nincsen szerencséje. Pedig csodálatos hely lehet. A korabeli útleírások elragadtatással írnak a bankok remek palotáiról, a város legelőkelőbb terén lévő Hong Kong klubról: „Az ötemeletes palota előtt jól gondozott pázsitos játszótér van, melyen reggeltől estig folyik a tenisz (!) és a krikett. Délutánonként a pirosruhás katonabanda játszik itt, s a pázsit szélén ülnek a játékot élvező s toiletteiket mutogató lady-k. Az angol a sport által védi meg az egészségét s tartja fönn testének frissességét és ruganyosságát a trópusok perzselő napja alatt is. A katonák is korán reggel gyakorlatoznak, hogy azután az egész napot a sporttereken tölthessék.” A leírás még folytatódik, fekete gránit sziklatömbök, vízesések, hófehér árkádokon vezető sétautak a magasban, míg elérünk az egymás melletti temetőkig. A párszik temetőjében középen olyan impozáns gránitlépcső vezet a ravatalozó nyitott csarnokához, hogy középen elfér egy pompázatos fehérmárvány szökőkút három szinte élőnek tűnő szépséges nimfával. Távolabb a zoroastriánusok, majd a zsidók temetője, s azon túl kezdődik a „chinaiak” nagy, de sokkal egyszerűbb végső nyughelye... Sárkányünnep a hongkongi utcán Egy hongkongi bank palotája Hongkongnak nincsen szerencséje. Ez a fenti leírás már egy százötven évvel ezelőtti esemény következményeit veszi számba. Akkor, 1841. január 29-én robbantották ki az első ópiumháborút, s a következő év augusztusára térdre kényszerítették - többek között az angolok - Kínát. A nankingi szerződés Angliának juttatta Hongkongot. Ezt az állapotot az 1860-as pekingi szerződés megerősítette, sőt a Koulon-félsziget déli része is brit kézbe került. Ezt a 1034 négyzetkilométernyi tengeri partvidéket és a közeli szigeteket vette aztán bérbe Nagy-Britannia 99 évre, két évvel a századforduló előtt. Hongkongnak nincs szerencséje, hiszen a fenti leírás sem a kínaiak városát írja le pazar jelzőkkel, utazásra csábító ízekkel és színekkel. Ez a Hongkong az angoloké. Nincs benne sok szó az utcasarkokon sarkukon csücsülő fillérekért foltozgató, közben számos csemetéjüknek óvodai foglalkozást tartó asszonyokról, a kikötőkben robotoló félmeztelen rakodómunkásokról, az éjszakai nyomorszállások egymás fölötti öt-hat „polcán” bűzlőhortyogó siserehadról. Az ünnepi sárkányfelvonulások, a nők gyönyörű mosolya, az ügyes kézműveskezek, a gyorslábú riksások, a bámulatosan manőverező dzsunkások szalonképesek legfeljebb. Hongkongnak nincsen szerencséje. Gyönyörű lányai szebbek, mint valaha, dzsunkái is serények, sárkányünnepe is fényességes, az angolokat s kultúrájukat is intelligensen beolvasztotta a négymillió 2 HARANG
