Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-04-01 / 4. szám

Siratónők. Falfestmény egy egyiptomi sírban Arany ujjvédők és gyűrűk Tutanhamon mumifikált kezén Tutanhamon szarkofágja és az első aranyozott fakoporsó. A fáraó teste három, pontosan egymásba illeszkedő múmia formájú koporsóban pihent ^ átvették a hullát, ember alakú fakoporsót csináltattak neki és ebbe belehelyezvén a sírkamrában a fal mellé felállítva kincsként őrizték. A belső részek kivételének szokását a kései fejlődésnek kell tulajdonítanunk, amikor is az eltávolított belső szerveket a tenger vizéből kivirágzó lótuszkehelyből te­remtett négy halotti védőszellem oltalmába ajánlották, és a szerveket külön-külön gon­dosan bebalzsamozva a szellemek fejeivel díszített koporsóedényekbe - canopos - he­lyezték. Duamutef, a sakálfejű szellem ala­­bástromedényébe tették a tüdőt. Kebekzenuf karvalyfejű canoposába a májat és a vesét, a majomfejű Hapi edényébe az agyvelőt és a beleket, az emberfejű Amzetébe pedig a gyomrot. A szívnek - mely az egyiptomiak felfogása szerint a lélek lakása - külön szív alakú edénye volt. A bebalzsamozáskor a „test bűneit az al­világi bírák előtt bepanaszló szív” helyébe kőből bogár alakra kifaragott, ún. szívszka­rabeuszt helyeztek, melynek hátlapjára a szívhez intézett könyörgő imát véstek. Mirha és gyanta Köztudomású, hogy a lenszalagokba gon­dosan bepólyázott egyiptomi holttetemek ki­bontás után a konzerválóanyagnak az egész bőrfelületet tökéletesen átitató hatása foly­tán egészen feketésbama színűek. E sötét színű bevonatot az arabok mummiya néven ismerik. Szó szerinti jelentése: szurok. Azaz az araboktól átvett Európában meghonoso­dott kifejezés, a múmia voltaképpen szurok­kal bevont holttestet jelent. Mumifikáláson tehát a bebalzsamozás mesterséges kikészí­tésének műveletét kell érteni. A szurok elnevezéssel a Bibliában kuper (asszír nyelven: kúpra) és zefet értendők, ahol ezek a szavak szintén konzerválással kapcsolatosan fordulnak elő (Tér. 6,14; Kiv. 2,3). A Holt-tenger környékén e szurok nagy mennyiségben található; a földből felszínre került kőolaj oxidálódása révén keletkezett. A mesterséges előállítását Plinius írja le His­tória naturálisában (XVI. könyv 52.) A fa­kátrány és faszurok felhasználása a fentiek­hez hasonló célokat szolgál. A mumifikáláshoz használt másik fontos anyag a nátron. Ám a régiek nátronja nem tekinthető azonosnak a mai értelemben vett salétrommal, hanem más anyagokkal, főként klór-magnéziummal, vas-oxiddal, konyha­sóval... keveredett tisztátlan szóda, vagyis natrium carbonicum. A nátron a kopt neter­­ből ered, s jelentése közvetlenül az Isten szó attribútumával van szoros összefüggésben. A Bibliában neter a neve az ásványi eredetű lúgsónak (Példabeszédek 25,20), míg Jere­miás könyvében (2,22) olajjal keverve, mint a régiek szappanét szolgáltató anyag, mely ecettel keverve pezsgésnek indul. S valószí­nűleg e folyamat révén keletkezett sziksóval azonos. A neter szóból alakult a görög nitron elnevezés. A titokzatos balzsamozószer maradvá­nyaiban kimutatható növényi eredetű anya­gokra vonatkozólag eltérőek a vélemények. Blumenbach neves kémikus véleménye: a növényi anyagok mirha, kolofónium és az 40 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents