Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
ún. ladanum keverékéből állanak. John pedig kimutatta,hogy a balzsamozószerben nagyobb mennyiségben az aleppói fenyő gyantája található. Amint tudjuk, amyrrha a Vörös-tenger arábiai és afrikai partjain termő Balsamodendron myrrha fa gyantája, ami 40- 67% gumit, 2-6,5% étherikus olajat és 28-35% gyantát tartalmaz. A mirha az arab mur szóból ered, melynek jelentése: keserű. A ladanum a krétai szuhar gyantája. Vörösesbarnából feketébe átmenő, ujjal könnyen megpuhítható gyanta, szürke vagy fekete színű töréssel, ámbraillatú, alkoholban teljesen oldhatatatlan. Jézus teste Egyiptom halottkultusza a fentiek alapján csak Egyiptomra terjedt ki. Ám a zsidóság a történelem folyamán, kényszerűségből és természetes módon is, közvetlen érintkezésben állt a Nílus völgyének lakosságával. így az ott látottak hatottak saját kultúrájukra is, Jézus emberi halálának körülményeire is. Az ókorban a halálra ítélt büntetése nem ért véget azzal, hogy meghalt. A római jog ismert és alkalmazott még egy kísérő büntetést is: megtagadta a halottól a végtisztességet. Megtiltotta a hozzátartozóknak, hogy a kivégzettet elsirassák s tisztességgel eltemessék. A holttest kiadása külön begynek bizonyult. Igaz, a felségsértéstől eltekintve, a külön kérést teljesítették. A zsidók szemlélete szerint a temetés annyira lényeges, hogy még a kivégzettől sem vonták meg. Azt még az istenkáromlás miatt elítéltekre is kiterjesztették - megillette őket a gyolcsba temetés. A Lód melletti Arimateából származó főtanácstag - ki titokban Jézus híve volt - gondoskodott Mestere temetéséről. Pilátustól elkérte, aki miután adminisztratíve is meggyőződött Jézus halálának valóságos bekövetkeztéről, „odaajándékozta a holttestet Józsefnek” (Mk 15,45). Ó „gyolcsot vásárolt, majd levette Jézus testét a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és sziklába vágott sírba helyezte, a sír bejárata elé pedig követ hengerített” (15,46). Azaz a körülményekhez képest tisztességgel temették el Jézust. Az a szó, amely görögből így fordíttatott le: „begöngyölte”, azt is jelenti: „szorosan becsomagolni, befáslizni”. A temetkezésnél segítkező Nikodémus pedig magával százfontnyi áloét és mirha keveréket - mintegy 32-33 kg-ot - hozott, s „a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték” (Jn 19,40). Vagyis a tömör előadás ellenére egyfajta mumifikáló eljárásra kell gondolnunk. A gyolcs görög elnevezése: szindon. Ám János evangéliumának szövegében az othonia fordul elő, melynek jelentése csíkokra tépett vászon, a sebkötözésre használatos. Aranyszájú Szent János, aki a Krisztus utáni I. század palesztinai viszonyaihoz térben is, időben is közel élt, a következőképpen írja le a zsidók temetési szokásait: „A holttestet kendőkkel csavarják be, a karokat szorosan a törzshöz rögzítik, a lábakat is szorosan egymáshoz kötik. Végül a testből semmi sem látszik, sem a szeme, sem a keze, sem a lába.” Jóllehet az evangélisták arról nem szólnak, hogy Jézus testét megmosták volna temetés előtt, azonban feltételezhető, hogy József és Nikodémus illendően tették dolgukat. Az áloé- és mirha keverékkel együtt gyolcsba göngyölték és körülkötötték. így vitték be a sírkamrába., Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, ahová még senkit sem temettek” (Jn 19,41) Vagyis Jézust - a kényszerű sietség ellenére - emberhez méltó módon temették el. A kor konvencióit követve tartósítani akarták testét az „örök életre”. Ám Ó ezen is felülemelkedett. Feltámadott. Valóban. Elérendő Őt, követjük a hit áloéillatát... RÁSZLAI TIBOR Balzsamozásra vonatkozó orvosi szöveg egy hieratikus írással írt papiruszon HARANG 41
