Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
(k\ A BALZSAMOZÁS letemetett holttesteket minden előzetes mesterséges kikészítés nélkül is kőkeménnyé aszalja és azok eredeti alakját elpusztulás nélkül fenntartja, megőrzi. Noha a mesterséges bebalzsamozási eljárás már az első egyiptomi dinasztiák alatt ismeretes volt, bizonyos tökélyre csak a IV. és V. dinasztiák, azaz a piramisépítő fáraók korában - Kr. e. 3100-2800. — emelkedett. Teje királyné apjának, Jujának és anyjának, Thujának múmiái. A kairói múzeumban láthatók Magáról a bebalzsamozásról az eredeti egyiptomi feliratos és papiruszemlékek érdemlegeset alig említenek. E szövegekből kitűnik, hogy a balzsamozók isteni tanítómestere ANPU (=Anubis), a halottak földi birodalmának, a temetőnek ura — akit az éj sötétjében a sírok körül ólálkodó és titokzatos életű szent állata után sakálfejjel ábrázoltak. Anubis isten különös mellékneve kopt nyelven imj-wt (ami-ut) volt, s ennek szó szerinti jelentése: „ az Ut-beli”. Az ut szó már az ősrégi, ún. piramisszövegekben a „begöngyölni, becsavarni, beburkolni” igéknek felel meg. A Halottak Könyve értelmezése szerint a szó a bebalzsamozási eljárásnál alkalmazott múmiaburkolási műveletet, illetve magát a múmiákat beburkoló vászongöngyöleget jelenti - s így nem marad kétség: az isten melléknevében szereplő ut szó a bebalzsamozó helyiségek elnevezése lehetett. Azokat később a „tisztaság csarnokai” néven jelölték. A balzsamozóhelyiségek rendszerint a városok külső negyedeiben, többnyire pedig a temetők közelében épültek. Ezekben végezték az ún. útik, azaz balzsamozók a kherhebek felügyelete mellett - akik papi hivatásukon kívül orvosok is voltak - a hullák mesterséges kikészítésének „tisztátalan” munkáját. Erre született egyiptomi - vallási felfogásánál fogva - nem vállalkozhatott. Azaz bevándorlók: palesztinai refeusok (rephaim), vagy az anákok nemzetségéből kerültek ki. Mások véleménye szerint a balzsamozók a Nílus nyugati partján lévő Téba város elkülönített városnegyedében élő kolchiták közül kerültek ki. E negyedet koptul aatamt-mk, azaz a „begöngyölés helyiségének" nevezték. Varázsigékkel és ráolvasásokkal díszített múmiakoporsó A lélek lakása Ahogy ma sem olcsó „mulatság” meghalni, annak idején a bebalzsamozás szintén nem számított annak. Diodorosz szerint egy múmia elsőosztályú kikészítése egy talentum ezüstbe, másodosztályú 20 minába került, míg a harmadosztályú már alku tárgyát képezhette. A holttest kikészítésének első művelete az ún. bemetszés volt. A haláleset helyéhez legközelebb eső templom szentélyének írnoka jelölte meg a hullán azt a felületi részt, ahol a bemetszést végre kellett hajtani. Rendszerint a has alsó felületén, az egyenes hasizom átvágásával kezdték. Az incisiót éles kővel vagy bonckéssel az ún. paraschita (boncmester) végezte - ugyanakkor a „halott épségének megsértése” miatt sietve távoznia kellett, nehogy a hozzátartozók szidalmain kívül még kőzápor vagy testi fenyítés is érje. Hérodotosz szerint az első ténykedés az agy nagyobb részének eltávolítása. E művelet az orrlyukakon keresztül történt. A hozzáférhetetlen agyi részeket beöntött oszlatószerrel távolították el. Azután éles etiópjai kővel - obszidián pengével - fölvágták a lágyékot, és kiszedték az összes belet. Mikor a hasüreg kitisztításával elkészültek, pálmaborral kimosták, majd összetört fűszerekkel újra kitisztították és az altestet összetört és tiszta mirhával, kassziával és tömjént kivéve, különféle füstölőszerrel megtöltötték s újólag összevarrták. Ezután nátronnal vonták be a testet 70 napig elrejtve. Amint elmúlt a 70 nap, a holttestet megmosták, az egészet byssusvászonszalagokkal körültekerték és gumival kenték be, melyet az egyiptomiak enyv helyett használtak. A rokonok azután HARANG 39
