Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-01 / 1. szám

Nagyszombatban, Debrecenben, Lőcsén adták ki „Rákóczi Ferenc feje­delem magától a kegyelemtől formál­­tatott alázatos imádságát, mellyel az ő Urának Istenének orcáját engesztelni szokta. Nyomtatás által közönségessé tétetett mostan avégre, hogy a birodal­ma alatt lévő vitézlő magyar nép is az ő kegyelmes jó urát s Fejedelmét a buzgó imádkozásban követni megta­nulja...” Magyar nők is írtak imakönyvet. Előbb Petrőczy Kata Szidónia (1658- 1708) nevével találkozunk, tőle való a „Jó illattal füstölgő szív, melyet a világ szerettében szaggadozó Szíveknek felserkentésére, Amd Jánosnak, a lu­­neburgai fejedelemségből való Püs­pöknek az igaz Keresztyénségről Né­met nyelven kiadott könyvéből válo­gatott ki és tizenkét részekbe foglal­ván, azokban való imádságokkal együtt magyar nyelvre fordított a Ma­gyar nemzet ellenségei elől már ne­gyedszeri bujdosásában Huszton és a Kereszényeknek lelki hasznokra maga költségével ki is nyomtattatta gróf Pet­rőczy Kata Szidónia...” A protestáns, s azon belül is a luthe­ránus könyveken felismerhetők az újabb külföldi hatások. Francke műve­it sűrűn fordítják s általában sok gyer­­mekimakönyvet írnak. Franciaországban győzött viszont a „Paroissien” Guyon asszonnyal és kö­vetőivel - az imádkozás „új és könnyű módjával” szemben. Nálunk viszont a XVIII. században inkább az egyházi liturgiától távolabb eső imák szapo­rodtak el, „rózsás kertek” és hasonlók. Az evangéliumi szövegeknek már alig maradt hely. A felvilágosodás gondolatmenete s a romanticizmus szellője is belengte az imakönyvek lapjait. Egyikben a szerző elmondja, hogy az ő gyermekkorában milyen más fogalmuk volt az emberek­nek Istenről: szigorúnak és félelmetes­nek képzelték, holott a Teremtőt nem mennydörgéshez, hanem szelíd, simo­gató napfényhez kellene hasonlítani. A jó tanácsok és a házi áldások kora a biedermeier kora. Mint Tárkányi lila bársony díszítésű „Lelki Manná”-ja... Olyasmit is imádkoztak akkoriban, amiért már nem szoktunk: „Adjál Uram az uraknak és gazdaasszonyok­nak jó cselédet s mindenfajta szolga­népnek egészséges tagokat, hogy szemfülesek legyenek és szívükben készségesek - szájuk csukva marad­jon s kezük hűséges legyen, lelkűk elégedett és mindenen örvendező...” Napjainkban egészen más dolgokra gondolunk, ha Istenhez fordulunk - megváltozott Isten-kapcsolatunkban. Ha nem is lényegében, az imakönyv is veszített valamit eddigi fontosságá­ból. A hang hullámain az élő szó min­den betűsegítségnél fölényesebben előretör, s a hosszasabb elmélkedé­sekre időt már alig szakító ember a vallásos közösség világraszóló mani­­fesztációiban találja meg az áhított hi­tet és erőt: s az Egyház életébe való intenzív bekapcsolódást. A videotechnikák alkalmazása mo­dernebb szinten, de a Biblia Pauperu­­nok ősi szándékával a tömeges hitáta­dás és az elemi imádkozástechnikák gyakorlatát biztosítja. A reprodukciós gyorsaság kiszorítja az egyes ember kezéből az ájtatosság tenyérbe rejtett sok évszázados tárát: az imakönyvet. A lélek s a keresztény kultúra tapint­ható ihletettségét. A tradíció elhomá­­lyosulása a betű kontúrjainak eltűné­sével járhat. S nem lesz szavunk már Ahhoz, aki az örök Ige... RASZLAI TIBOR Sertillanges O. P. híres művében - Hitetlenek katekizmusa - az alábbi imát ajánlja a becsületesen kereső hitetlenek figyelmébe: „MI ATYÁNK ha vagy: merhetek Hozzád fordulni. Ha vagy: akkor szent a Te neved, és szenteltessék is meg. Ha vagy: akkor a Te országod a rend és a szépség. Jöjjön el hoz­zánk a Te országod. Ha vagy: akkor a Te akaratod törvénye a világoknak és telkeknek. Legyen meg hát akaratod mind­nyájunkban és mindenben itt a Földön is, miként a mennyekben. Ha vagy: add meg nekünk a mindennapi kenyerünket: az igazság kenye­rét, a bölcsesség kenyerét, az öröm kenyerét, a természetfeletti kenyeret, amely azoknak ígérteiéit, akik felfogni képesek. Ha vagy: akkor rengeteg vétkem, mulasztá­som van Veled szemben. Bocsásd meg vétkeimet, engedd el adósságai­mat, amint én is szívesen megbocsá­tok azoknak, akik én ellenem vétettek. Ha vagy: ne engedj át engem a jövőben kísértések­nek, hanem ments meg minden rossztól.” HARANG 23

Next

/
Thumbnails
Contents