Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-01 / 1. szám

imakönyvekben is az ellenreformáció katolikus megújhodásának szellemét, a magánájtatosságokhoz igazítva az egyházi gondolkodást. Minden vasárnapra szóló leckék és evangéliumok, s a régi szent atyák írásai kerültek a hívők kezébe, valamint az egyházi énekgyűjtemények. Kempis Tamás (1394-1471) összes műveiből 1607-ben Antwerpenben készült nagy kiadás és „A Krisztus Követése” valamennyi ország nyelvén megjelent. Nálunk Pázmány igazította magyarra.

A jezsuiták nagyon népszerű ájtatossági irodalommal árasztották el a katolikus világot - a spanyol Rodriguez műve minden hívő kezébe eljutott. Ugyanígy elterjedt a premontrei Goffine Leonhard (1648-1717) Handpostille-je. „A gyermek apjának, anyjának olvas fel belőle, a menyasszony esküvője napján ajándékba kapja, s a kivándorlónak ezt adják kezébe, amikor hazáját elhagyja...”

Az ellenreformáció korában az imakönyvek címe és külseje a barokk formagazdagságot mutatja. A gyönyörűen kidolgozott fedéllapon felhők, angyalfejek domborodnak s a feliratok elárulják a barokk túlzsúfoltságot.

Azt gondolhatnék, hogy ez idő tájt a protestánsok olvasmánya kizárólag „Zenth Paal levelei”, a Károlyi-biblia és „frantzia notás” zsoltároskönyvek voltak... De a reformáció első idejében a protestáns imakönyvek sokkal

XV. századi díszes kiállítású imakönyv

Túloldali képünkön Pázmány Péter imádságoskönyve

Szenei Molnár Albert imádságoskönyve

változatosabbak, mint a katolikusok. Sokkal több elmélkedést találunk bennünk a halálról, bűnről és pokolról, a kísértésről és gonosz szellemről - a „kétségbeesés és reménségről...” Mintha a világgal egyszerre szabadabb kritikával szembenálló egyes ember elveszne kételyben, okoskodásban és problémákban. Mintha a „keresztyén imádságos könyvecskékben” elsősorban a szentek és szószólók közbenjárása nélkül magára hagyott emberi lelkiismeretet kellett volna minden betűvel mardosni és mélyíteni.

A XVII. század újabb inspirációt mutat katolikus imakönyvekben: az Oltáriszentség buzgó imádata, a kongregációk élete növeli az ájtatosságot s az imák változatosságát, míg a protestánsok különféle irányokkal küzdve, mindinkább teológiai, filozófiai elmefuttatásokat kevernek imakönyveikbe. Nyomon követhetjük, hogyan győz a kálvinista egyszerűség az egyetlen Úrimádságával s hogyan marad egyetlen magán ájtatossági könyv a Biblia.

Franciaországban ez idő tájt alakul ki a „Paroissien” egységes típusa, a katolikus hívők misekönyve, de nálunk még sokáig csak a szép, érzelmes

című és tartalmú imakönyvek divatoznak. Ezek közül kiemelkedik Pázmány Péter imádságoskönyve, „amelybe szép ajtatos kenyergések, háladásoc és tanulságoc foglaltatnak és rövid tanulságoc, mint ismerhesse meg akármely együgyü ember is az igaz hitet.” Ez érte akkoriban meg a legtöbb kiadást.

Hihetetlen változatosságot mutatnak akkoriban az „aitatos könyvek” s a cím után az ember nem is ismerné fel azonnal, hogy melyik felekezethez készült a „Mennyei Tárház”, az „Egyenes Ösvény”, „Öt sima kövekkel felékesített Dávid parittyája”, „Leleki Okuláré”, „Szivek Kincse”, „Termő Cédrusfának veleje”, „Szőllőgerezd”, „Füveskert”, „Lelki Flastrom”, „Választott nyíl, vagy a jó igyekezet”, „Lelki tej”. A Kolozsvárott, Debrecenben, Gyulafehérvárott... kiadott protestáns ájtatossági könyvek közül néhány díszes példány Bethlen Kata könyvtárából csak 1848-ban pusztult el, a református kollégiumban az orosz betörés alatt. Régi katolikus imakönyvek közül megmaradt mostanáig Kinizsi Pálné, Magyar Benigna imakönyve.

22 HARANG