Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
és Németország szövetségére, mint valaha. A zsebkendőszavazás A XX. század új politikai megújulásának hatalomra jutását jelentette, hogy a király gróf Tisza Istvánt bízta meg kormányalakítással. A századelőn a parlament működése már akadozott. Erős embert kerestek, aki alkudozás helyett eréllyel teremt rendet. S ezt az embert találták meg Tisza István személyében 1903- ban. Tisza arra törekedett, hogy a parlamenti ellenzék obstrukciós lehetőségeit megszüntesse, ugyanis hosszú felszólalásokkal, részletekbe menő ellenvetésekkel lassították a törvényhozási munkát, emellett ügyrendi kérdésekkel, név szerinti szavazásokkal akasztották meg a tárgyalásokat (ez utóbbi a technikai obstrukció). A kormány kötelessége volt, hogy a fontos javaslatokat - például a költségvetést vagy a hadsereg fejlesztését - mielőbb letárgyaltassa. Ezért Tisza a parlament működési rendjét, a házszabályokat kívánta módosítatni. Az ellenzék, persze, erre az 1904- ben beterjesztett indítványra is obstrukcióval válaszolt, Tisza azonban november 18-án erőszakkal keresztülvitte a házszabály-módosítás elfogadását. A miniszterelnök beszéde után a házelnök a nagy zajban zsebkendőjével adott jelt a szavazásra a javaslatról. A kormánypárti többség a vita befejezése Látogatóban a keleti fronton előtt, tehát házszabályellenesen, megszavazta a házszabály-revíziót, majd Tisza felolvasta az ülésszakot elnapoló királyi leiratot. A „zsebkendőszavazás” egyesítette az ellenzéket, s az 1905. januári választások során a koalícióba tömörült ellenzék legyőzte a kormánypártot. Tisza mint ügyvezető kormányelnök még hónapokon át a helyén maradt, bár a választási vereség után lemondott, de a király csak 1905. június 18-án bízta meg testőrsége parancsnokát, Fejérvári Gézát kormányalakítással („Darabont . kormány”). 1906-ban Tisza feloszlatta a Szabadelvű Pártot és maga is visszavonult a közvetlen politikai tevékenységtől, 1910-ig csak a főrendiház működésében vett részt. 1907-ben a dunántúli református egyházkerület főgondnokává választották meg, ami módot adott neki arra, hogy egyháza ügyeivel behatóbban foglalkozzék. 1909 elején, a szerb háborús bonyodalmak idején nagy jelentőségű beszédet mondott a főrendiházban, főleg a külpolitika kérdéseit bírálva. Skertecz Iván horvát bánnal Zágrábban 1914-ben „Az erős ember” A kormányzati pozícióban kiéleződtek a koalíció belső ellentmondásai, melyek a benne részt vevő pártokat is bomlasztották. 1909-ben permanens kormányválság alakult ki annak következtében, hogy a Wekerle kormány ragaszkodott az önálló nemzeti bank létrehozásához, az uralkodó viszont ez elől elzárkózott. A kormány előbb áprilisban, majd szeptember végén ismételten benyújtotta lemondását. Ez tovább mélyítette a Független Párton belüli válságot. Végül is 1909 novemberében a párt kettészakadt. A koalíciós válságból a kibontakozást az uralkodó osztályok és a király szemében egyaránt „erős embernek” ígérkező Tisza István jelentette, ő azonban 1909 ► / HARANG 19
