Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
kodott, tőle jobbra betegeskedő felesége, balra Almássy kontesz állt. A katonák felkiáltottak:- Álljanak félre a nők!- Nem megyek - felelt Tisza felesége.- Én sem - zokogta Almássy Denise, aki ráborult Tisza Istvánra.- Most pedig ütött a leszámolás órája! - ordította az egyik katona, és a rákövetkező pillanatban eldördült a három fegyver. A katonák amilyen váratlanul és gyorsan érkeztek, hasonlóképpen távoztak. Nyomuk veszett. A ház lakói a hallba siettek, majd a személyzet egyik tagja orvosi segítségért a közeli Bethesda Kórházba rohant. Az érkező orvos már csak a bekövetkezett halált állapíthatta meg. „A forradalmi katonák - ahogy az Új Magyar Lexikon fogalmaz - személyében a gyűlöletes régi renden álltak bosszút.” A forradalmat ünneplő tömeg elégtételként fogadta, míg a forradalom vezérkara az eszméin esett sajnálatos szégyenfoltnak minősítette a gyilkosságot — s joggal. (A témával bővebben Pálos kei Ferenc foglalkozik A rejtélyes Tisza-gyilkosság c. könyvében. Helikon Kiadó Bp. 1988.) Ki is volt Tisza István, s miért fordult már évek óta elsősorban ellene a közhangulat? Tisza István 1861. április 8-án született Pesten. A tiszántúli református középnemesi család generációk óta vezető szerepet vitt a politikai életben. A nagyapa, Tisza Lajos a reformellenzéktől Mettemichhez pártolt „bihari adminisztrátor”; az apa, Tisza Kálmán, Teleki László unokaöccse és utóda a Határozati Párt élén, az ellenzéki vezérből megtért nagy hatalmú miniszterelnök. Apjától örökölte az ortodox 67-es elveket, a politikai vezérség marsallbotját és a húszezer holdas geszti birtokot; nagybátyjától, Tisza Lajostól a grófi rangot. (Tisza Lajos rangját királyi engedéllyel ruházták Tisza Istvánra és fiútestvéreire 1897-ben.) Neveltetése a családi hagyományoknak megfelelően abban a szellemben történt, melynek irányt a közügyek szolgálata adott. A geszti ház a család ősi fészke volt, Tisza István gyermekéveinek otthona, ahol tiszta családi élet és erős kálvinista vallásos érzés uralkodott. Kezdeti fejlődésére különösen jó hatással volt Gérési Kálmán, az ismert tudós pedagógus, aki 1869-től a gimnáziumi tanulóévek korszakán át oktatója volt. A gimnázium első hat osztályát magánúton végezte, a két utolsót nyilvánosan Debrecenben, ahol az érettségi vizsgát kitűnő eredménnyel tette le 1875-ben, 14 éves korában. Ezt az akkor még törvényben nem szabályozott gimnáziumi oktatás tette lehetővé. Ezután jogi tanulmányait Berlinben kezdte, Heidelbergben folytatta, majd Budapesten fejezte be. Aztán néhány hónapot Franciaországban és Angliában töltött. 1879-ben, 18 évesen Budapesten szerzett doktori címet Az adóáthárítás elmélete c. dolgozatával. Az államtudományi doktorátus megszerzése után a belügyminisztériumba került, ahol a magyar központi végrehajtó hatalom, az államigazgatás gyakorlati kérdéseit tanulmányozhatta. A gazdasági kérdések is ekkor kezdték erősebben érdekelni, agrárkérdésekről Tisza Kálmán több tanulmánya jelent meg, s a gazdakör vitáiban is többször részt vett. Miután az önkéntesi évet leszolgálta és a tiszti rangot elnyerte a huszároknál, erős ambíciók támadtak benne a katonai pálya szolgálatára, de aztán apja kérésére néhány évig a bihari birtokot vezette. Gazdálkodott, s közben nagy céltudatossággal készült a közéleti hivatás betöltésére. Politikai tanulmányokra - írta - nem karriervágyból adta magát, hanem „kötelességérzetből”. („Noblesse oblige!”: A magyar földbirtokosnak a politika az igazi hivatása.) Hívő kálvinista elhivatottságtudat fűtötte, az angol konzervatív parlamentarizmus tisztelete, s a németországi tanulóévek során „ráragadt” Bismarck-rajongás formálták. 1883-ban megnősült: nagybátyja, Tisza László lányát, a nála jóval idősebb Ilonát vette feleségül. Két gyermekük született: 1886-ban István, majd 1889- ben a mindössze öt évet élt Julianna. Tisza pályája gyorsan ívelt felfelé. Először mint tiszteletbeli főjegyző és bizottsági tag Bihar vármegyében tevékenykedett, majd 1886-ban a vízakna kerületben képviselővé választották szabadelvű párti programmal. Egyúttal bankelnök volt, több részvénytársaság igazgatósági tagja. A század végén egy pillanatra úgy tűnt, mintha pályája a modem gazdaság vezérkara felé sodorta volna. 1890-ben a német, osztrák és magyar nagybankok által alapított Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank elnökségét vállalta. A bank első bukása után, amely baljósán előre jelezte a következőket, Tisza visszavonult az aktív üzleti tevékenységtől, s a politikai vezérszerepet választotta. Atyja örökébe lépve, ingadozás, taktikázás nélkül kitartott a dualista rendszer változatlanságának védelme mellett. Parlamenti csatáit kezdettől fogva küldetésnek fogta fel. Magát mind a merkantilisták, mind az agráriusok képviselőjének, a nemzeti haladás elkötelezettjének tartva, igyekezett kiegyenlíteni ellentéteiket. Elképzelései valóra váltásáról a legnehezebb helyzetben sem mondott le. Erre fordította egész idejét, kivételes energiáit. Lemondott osztályostársai s a maga korábbi szenvedélyeiről, a kártyáról, a teniszről, a csillogó estélyekről. A „rideg, mosolytalan” államférfi csak családja szűk körében oldódott fel. A pártklubba kényszerűségből eljárt ugyan, de nem kedvelte az üres fecsegést. Barátai későbbi emlékezéseiből tudjuk, hogy a vívás napi foglalatosságai közé tartozott. Ennek köszönhette, hogy számos párbajból sértetlenül került ki, holott öröklött szembaja miatt kétszer is operálták. (1907-ben és 1913-ban szürkehályog miatt.) Geszti birtokán sokat lovagolt és kedvelte a vadászatot. Szabad idejének nagyobb részét Deák kiegyezési művének tanulmányozására és a korabeli közgazdasági, katonai és politikai események elemzésére fordította. Politikai pályája kezdetén felismerte, s már 1889-ben egyik beszédében kijelentette, hogy Európában küszöbön áll a háború, és sürgette az országot az erre való felkészülésre. Reálisan mérte fel a Monarchiát, s benne a magyar nagybirtokosok és nagytőkések hazai uralmát fenyegető veszélyeket: a megerősödött népi és nemzetiségi mozgalmakkal s a feltörő balkáni kis államokkal szemben jobban rászorul az ország Ausztria 18 HARANG
