Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Az igazi imádsághoz nem kell semmilyen könyv, de az írás ezen a téren is nagy segítségére volt a lélek fejlődésének. Apró, élettelen betűkre támaszkodott a végtelen és örök életű lélek vallásosságában. Görög kolostorokban másolták legelőször a szent atyák szellemi hagyatékát: Cyprianus, Eusebius, Chrysostomus, Basilius elmélkedéseit. Az athoszi kolostor szerzetesei készítették a legművészibb példányokat, s ezeket a kéziratokat híres ékszerészek foglalták méltó kötésekbe. Tévedés volna azonban azt hinnünk, hogy nem voltak már a legrégibb időkben is olcsóbb imakönyvek: legalábbis egyes lapok, néhány feljegyzett imádsággal. A tartósabb anyagból készülteket megőrizte az idő - és ezek voltak néha a legolcsóbbak is. Ilyen az egyiptomi kopt kolostorokból származó „ostrakon”, vagyis cseréptábla, és STEM OICZÉR.ETÍ.K EGYBEN S,E- cuui im, «« mi»»« sminm. *4* vyjinin ofígbifcif* íKmrndjluttitA t-F.iluL VARA DG N. Nyomtítoi RiplutI HoOuíttr.A N N O D. M. D, LXVj. mutat. Nabopalasszar - Kr. e. 625- 605 - babilóniai király imája: „Marduk, Uram! Tekints kegyesen áhítatos művemre! Felséges változhatatlan, parancsod szerint álljon örökké kezem munkája...!” Régi ír, pogány reminiszcenciákat tartalmaz a Cambridge-ben őrzött „Book of Ceme”, a VI. századból. Általában sokáig aszerint igazodott a magánájtatosság, amint Szent Pál a kolosszeiekhez írt levelében kijelölte: „Tanítsátok és intsétek egymást bölcsességben zsoltárokkal, himnuszokkal, szent énekekkel és énekeljetek Istenhez szívetekben...” „Psalterium” - zsoltároskönyv - volt a nevük a középkori imakönyveknek. Híres példányuk a British Museumban Lothar és Kopasz Károly művészi kivitelű psalteriuma. Nagy Károly maga is írt himnuszokat, miként Nagy Szent Gergely pápa is. Kálvinista imakönyvek Ceylon szigetéről egy ólomlapra vésett Miatyánk. Nemcsak a kötés, betű és pergamen, de az imádságok formája is sokszor elárulja ősi nyomait. Viszont ezeket a nyomokat nem is annyira évszázadok homályában, mint egyszerűen az emberi természet és bizonyos dolgok azonosságában kereshetjük. Assurbanipal babiloni könyvtárának cseréptábláin is találunk fohászokat fogfájás, láz, szárazság és gonosz szellemek ellen: a sumer és szemita nyelven írott szöveg himnuszokat, zsoltárokat és litániákat A vallásos ihlet teremtette meg a változatos prózai imákat is. Ezek eleinte főleg a liturgikus mintákhoz alkalmazkodtak, s az imakönyvek lehetővé tették, hogy az egyház imáit mintegy „utánozzák”. így keletkeztek a napra és órára beosztott szentírás- és zsoltárrészletek, s a mind sűrűbben hozzájuk fűzött újabb és változatosabb elmélkedések és fohászok. A kolostorok hatására elterjedtek a zsolozsmák. A Szűz Máriához és a védőszentekhez szóló könyörgések külön fejezeteket alkotnak. Zsoltároskönyv helyett most már a francia elnevezésű „livre d’heures”- hórás könyv - használatos, órákra beosztott ájtatosságokkal. Az angol „primer”-nek nevezte el imakönyvét - valószínűleg azért, mert a gyermekek ebből tanulták először a betűket. A leydeni múzeumban található egy Angliában készült régi imakönyv, amelyből Szent Lajos francia király tanult olvasni. A X-XIII. századig ezek az angol illuminált imakönyvek különösen szépek voltak. A középkorban nélkülözhetetlen, de egyszersmind fényűzési tárgy is az imakönyv. Mint fényűzési „vagyontárgy”, az imakönyv ugyanolyan kívánatos volt, és csakúgy hozzátartozott minden úri házhoz, mint bármely más világi kincs. A szépasszonyok vágytak rá - mint ruhára, ékszerre, illatos kesztyűre. A drága fedelű, finom pergamenből készült imakönyvek első lapjain általában a könyvet megrendelő család és védőszentje miniatűr képeivel „tudatta hovatartozását”. A berni múzeumban őrzik Habsburg Ágnes gyönyörű velencei és bizánci művű diptichonját, melyet a királyné férjétől: a műértő III. Endre magyar királytól kapott. E középkori imakönyveknél a tartalom általában kalendáriummal kezdődött, azután kivonatok következtek az Evangéliumból, Szűz Mária officiuma, a Szent Keresztről és Szentiélekről szóló elmélkedések, bűnbánati zsoltárok, a halottak officiuma s könyörgés a szentekhez. Az imakönyvek változó formái nemcsak tájaktól és koroktól függnek: nagy és új szellemi irányzatok és azokra reflektáló hatások híven követhetők. Derűs életöröm szól hozzánk néhány elterjedt középkori imakönyv címéből: Lélek Kertje, Lélek Paradicsoma. Ezek a címek mintha már a reneszánsz felfogásából árulnának el valamit, míg a korábbi könyvek a „Horae”, a szigorúbb, skolasztikus szemléletet hordozzák. A nyomtatás feltalálása óriási lendületet adott az imakönyv-irodalomnak. 1498-ban adták ki először nyomtatásban a „Hortus Animae”-t - a Lélek Kertjét - és 1487-98 között csak Lyonban több mint 65 kiadást ért meg a „Horae”. A szövegvariációk akaratlan eretnekségeit akarta V. Pius pápa megakadályozni az 1571. március 11- én kiadott bullájával. A jezsuiták - köztük Canisius Péter - vezették be az ► HARANG 21
