Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
SZIMBÓLUMOK A2 Baládhuri IX. századi történész szerint a mohamedánok kezdetben az imánál kövekre és homokra borultak le. A hagyományok szerint Mohamed próféta az imánál valamilyen kelmét használt szőnyegként. A X. században élt Ibn Abd al-Aziz az-Szuszi nevű férfiú, mikor beállt szufi szerzetesnek, a következőket mondta: „Fogtam az imaszőnyegemet, mely olyan hosszú volt, mint a nap, s levágattam a bajuszomat, melyet korábban meghagytam.” Ez az első említése kifejezetten az imaszőnyegnek - mint e témakör közelmúltban elhunyt kiváló kutatója: Gombos Károly írja. E mondat többet is elárul kijelentőjéről-tulajdonosvoltánál. Mivel azt - ti. imaszőnyeget - magával vitte a dervisrendbe, s a közösség kívánta normáknak megfelelve vágatta le az arcát ékesítő szőrzetet. A XII. századi Iránból származik egy legendás elbeszélés, melyet a híres misztikus szufi költő: Farid ad-Din Attár írt le. Egy neves aszkéta, akit Haszán al-Básrinak hívtak, és akit a szufizmus egyik megalapítójaként ismertek, állítólag már használt valamilyen imaszőnyeget. Róla maradt fenn az a legenda, hogy ő imaszőnyegét az Eufrátész vizére helyezte, és felkérte Rabi al-Adawyya női szentet: csatlakozzon hozzá, és a vízen lévő szőnyegen együtt imádkozzanak. A szentéletű nő válasza az volt, hogy feldobta a levegőbe az imaszőnyegét, és aztán felkérte az aszkétát: ott fent végezzék el közösen vallásos lebomlásukat. A repülő csodaszőnyeg, a vízen való átkelést elősegítő imaszőnyeg gyakori és kedvelt témája a mohamedán meseirodalomnak és a keleti miniatúráknak. Az arab mondavilág kedvelt alakja: Salamon zsidó király, bűvös erejű pecsétgyűrűvel és repülő szőnyeggel is rendelkezett - vörös és zöld selyemszőnyegén oda repült, ahová akart. Az imaszőnyegnek mágikus erőt tulajdonítok nagy jelentőséget adtak az imaszőnyeg formájának, díszítésének, mintázatának. Az imaszőnyegen járkálni, illetlenül ülni vagy állni istenkáromlásnak számított. A mezopotámiai Harranban a Zoroaszter-vallás hívei a VIII. században olyan ünnepi felvonulást rendeztek, ahol drága szőnyegekkel letakart bikákat vezettek. Az állatokat rózsaágakkal, mirtusszal díszítették, a szarvukon csengőt vittek, és mögöttük fuvolások mentek. Ez az iszlámot megelőző régi szőnyegkultusz bizonyítéka. A rendkívül ügyes indiai szemfényvesztők ebben a városban éltek vissza az imaszőnyegekkel kapcsolatos naiv hittel. Egy betanított majom segítségével 1216-ban jelentős pénzadományt szedtek össze. Elhitették a hívőkkel, hogy a mecsetben megjelent majom egy elvarázsolt indiai királyfi. A majom pazar imaszőnyegen végezte el a vallás előírta lebomlásokat, imádkozott, az orrát vakarta, kendőt vett elő és könnyezett. A mese szerint az indusok temérdek pénzzel hagyták el a mecsetet, mert a hívők adakoztak, hogy a szegény elvarázsolt királyfi fizesse ki a százezer dinárt a varázslónak és nyerje vissza újra emberi alakját. Ibn Battuta, XIV. században élt arab utazó tudósít a legrészletesebben az imaszőnyegekről. Hangsúlyozza, hogy mindegyik dervis a saját imaszőnyegén ül. A derviskolostorba újonnan jelentkező dervis derekán öv, vállán imaszőnyeg, jobb kezében bot és baljában vizeskancsó van. Minden pénteken szolgák viszik a dervisek imaszőnyegeit a nagymecsetbe, és a pénteki közös imát mindegyik a saját imaszőnyegén mondja el. Az öv, a bot, a köpeny, a dervisbőr, az imaszőnyeg és a kötény a XVII. századi törökországi muzulmán dervisrendek és az iparos, kereskedő- és más céhek kelléktáraiban is megtalálható. A történeti tények elemzése nyomán megállapítható, hogy a szőnyegek használatát a mohamedán aszkéták - tökéletességre törekvő vezeklők -, illetve szufi dervisek vezették be. A szufi - szuf arabul gyapjú, azaz kámzsás dervis, ez valószínűleg először csúfnév lehetett (mint az egyszerű ferences öltözet után a „csuhás” gúnynév) - köteles imaszőnyegen ülni, arcát Mekka irányába fordítani, hódolatát és tiszteletét Alláh (Isten arab neve) iránt kifejezni, s az imaszőnyegen magába vonultán elmélkedni. A XIV. században, akinek imaszőnyege volt, azt már szufinak tekintették. Az imaszőnyegek általános vallásos használata a vallásos hit és az elmélkedés, továbbá a társadalmi rang és tekintély, valamint a gazdagság jelképe lett. Valószínűleg az első szufiköpenyek és ülésre alkalmas anyagok: a különböző állatok bőrének varázsos szent erőt tulajdonítottak. Azok az erők az állat lényegét fejezték ki. A fekete antilopbőrnek gonosz lelkek elleni védelmező erőt, a vörös bikabőmek termékenységet, a kos gyapjas bőrének nemzőképességet és bőséget, a tigrisbőmek pedig legyőzhetetlen erőt, királyi fenséget tulajdonítottak. Ezzel az erőt és fenséget kifejező tigrisbőrrel takarták le a királyi zsámolyt, vélvén, hogy a felkent királyba átsugárzik az állat ereje is. Az oroszlán a kis-ázsiai hettitáknál, az ókori perzsáknál is megtalálható, mivel az oroszlán és a nap a király szimbóluma. Az élőlények ábrázolását a Hadith - a Prófétának tulajdonított hagyományozott mondások - tiltja, de azt a tilalmat a felső tízezer sohasem tartotta be, sem a szunnita, sem a síita irányzatú országokban, s legfeljebb a mecsetekből és mauzóleumokból száműzték az élőlényeket bemutató alkotásokat. A királyi ragadozók ábrázolását (oroszlán, tigris, párduc, leopárd, gepárd) lehetővé tette a Perzsiában kialakított Ali-kultusz - aki Mohamed leányának, Fátimának volt a férje, utódai pedig a kalifátus trónjának várományosai. - A vándorló dervisek kötelessége volt, hogy Ali és a hit védelmében ágáljanak. Számunkra ebből most az a fontos, hogy fennmaradt néhány olyan imaszőnyeg, ahol a textil anyagú szőnyeg tükrébe a takács az ősi állatkultuszt szimbolizáló tigris vagy párduc testének alak-18 HARANG Dagesztáni imaszőnyeg - XIX. sz.
