Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-01-01 / 1. szám
MASZŐNYEGEN Anatóliai imaszőnyeg - XVIII. sz. ját és bőrének mintázatát szőtte bele. Ezeken az imaszőnyegeken az imafülkét (mihrábot) a tigris vagy a párduc bőrének körvonalai képezik. Az imaszőnyegek használata elsősorban a mai Szíria, Irak, Irán, Közép-Azsia és Egyiptom területén terjedt el, mert ezekben az országokban az iszlám előtti vallások és kultuszok elevenen éltek és hatottak, s áttörték az iszlám merev korlátáit. Valószínű, hogy az imaszőnyeg eleinte a lenézett, kigúnyolt dervisek rituális kelléke volt, hogy aztán később átvegyék az uralkodó rétegek, és végül a nép körében is elterjedjen. A nem keresztény Kelettel közvetlenül érintkező bizánci birodalom templomaival, pompás oszlopaival és árkádjaival hatott a korai anatóliai imaszőnyegek díszítésére. Semleges hangulatot árasztottak s a növényi ornamentikának társaságá-Imaszőnyeg a XIV. századból ban mint díszítő motívumok, nem ütköztek az ortodox iszlám vallási előírásaival. (Ti. személyt, Istent, illetve a velük kapcsolatos történeteket nem ábrázolhattak.) Az imaszőnyeget - a Próféta előírásának megfelelően — a napi ötszöri ima mellett vallásos elmélkedésre, teologikus beszélgetésre, egyszerűen ülésre és néhol nyeregtakarónak használták. Az imaszőnyeg a hívő és az Isten közötti kapcsolatot volt hivatva elősegíteni. Imádkozni azonban lehetett olyan szőnyegeken , is, amelyekbe mihráb nincs beleszőve, mert a vallásos előírás a tiszta hely megteremtésére és Mekka felé fordulásra vonatkozott. Az anatóliai imaszőnyegeken előforduló mecsetlámpák az ima megvilágosító erejét szimbolizálják, mely világosság - hitük szerint — Alláhtól való. A vizeskancsó a vallásos tisztálkodás jele. A szakállfésű rajza az imaszőnyegeken - leginkább a kaukázusiakon - azzal hozható összefüggésbe, hogy muzulmán Keleten a tisztes emberi külső, főleg az idősebb és megbecsült emberek külleme szakáll nélkül elképzelhetetlen volt. A szakáll levágása különleges megszégyenítésnek számított. Az arabok a VII. században foglalták el a Kaukázust, de az iszlám hit mellett még ma is élnek az ősi képzetek, továbbá a judaizmus, a zoroasztrizmus és a kereszténység elemeinek maradványai. A kaukázusi szőnyegeken gyakori a kövek, a víz, a szent fák, a madarak, a bárányok, a kutyák és a kígyók tisztelete. A kígyókultusz nyomait őrzik a középkori örmény templomokon és a sírköveken előfor- - dúló kígyóábrázolások. A kövek kultusza prehistorikus idők maradványa, a fák és a víz tiszteletével együtt. Azerbajdzsánban követ adtak a haldokló kezébe, hogy lelke abba távozzék, majd a követ a temetőbe dobták, hogy az senkinek se árthasson. A messze földre távozó szeretett lény után vizet kellett locsolni, mert a víz a szerencse, a tisztulás és a viszontlátás jele. A fa az örök élet jelképe, a páva a nap szimbóluma, a kutya és a teve az ember segítői, a madarak pedig az emberek lelkét és az elmúlást szimbolizálják. Megtalálhatók a kaukázusi imaszőnyegeken Dávid és Salamon király mágikus erejű csillagai - mógén Dovid - s a napkereszt stilizált motívumai is. E szőnyegek mihrábja nem utánozza a bizánci templomok építészeti beosztását - ez egy egyszerű geometrikus díszítmény. Viszont előszeretettel ábrázolnak kosszarvakat, mert ez a Kaukázusban a termékenység, az erő és a becsület jelképe. A mohur - azeriül pecsét - nem más, mint egy lapos és égetett agyagból készült, általában 5- 10 cm-es díszítmény. Ez Kerbala vagy Meshed városok szentnek tartott földjéből - agyagból -, készült, s azt mutatja, hogy az imaszőnyeg síita muzulmán tulajdonosa zarándokúton járt a szent helyek valamelyikében. Az agyagból készült imakövet a hívő ima előtt, a lebomlás alkalmával az imaszőnyeg mihrábjára helyezi, és homlokát a lebomlásnál az imakőhöz érinti. (A szunnita muzulmán Mekkából hoz magának imakövet.) A kaukázusi imaszőnyegek egész felületén túlnyomórészt virágok találhatók. Az anatóliai ^ HARANG 19
