Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-03-01 / 3. szám

- tettem fel a kérdést Zalán Tibornak, a Kortárs versszerkesztőjének, József Attila-, Radnóti- és Graves-díjas költőnek.- Vers az mindig lesz - lepődött meg kérdésemre Zalán Tibor. - Olyan is mindig lesz, aki olvassa, csak az nem biztos, hogy olyan fórum is lesz, ahol ezek a versek meg tudnak jelenni. Legalábbis Magyarországon most a lehető legrosszabb időket éljük ilyen szempontból.- Van-e egyáltalán olyan kiadó, amelyik vállalja a ráfizetéses, úgynevezett „maga­sabb irodalom” megjelentetését?- Tudomásom szerint a két nagy kiadó, a Szépirodalmi és a Magvető továbbra is szán­dékozik ilyen műveket kiadni, az más kér­dés, hogy a terjesztők időnként nem hajlan­dók ezeket átvenni. Akkor lenne igazolható ez a lépés, ha nem kelnének el a versesköte­tek.- És elkelnek?- Van akié igen, van akié nem. Ezeket kellene felmérni a terjesztőknek és ez alap­ján megrendelni a könyveket. Kis példány­számban azonban nem érdekük, ezért a leg­kényelmesebb megoldást választják, nem foglalkoznak vele. Ha alkalmazzuk a piaci törvényeket, akkor a kereslet-kínálat alapján kellene átvenni a versesköteteket is, csak­hogy ez a dolog ott sántít, hogy a versek kiadása mindig is veszteséges volt. Ez azon­ban természetesen nem jelenti azt, hogy nincs rá igény.- Mi hát akkor a megoldás?- Úgy tudom, kis kiadók is vállalkoznak újabban versek megjelenítésére, misszióból. Vannak kiadók, melyek mindenféle, szellemi­leg olcsó kiadványt jelentetnek meg, arra hi­vatkozván, hogy ennek nyereségéből adják ki az irodalmilag értékesebb műveket. Ez járható útja lenne az irodalom megmaradásának. Azt gondolom, egy kiadó csak akkor tud hosszú távon megmaradni, az olvasók tudatába fér­kőzni, ha magasabb igényszintet is kielégít. Soha nem az minősít egy kiadót, hogy hány százezer példányban tudja eladni a szemetet, hanem az, hogy mikor ad ki egy Mészöly Miklóst, egy Weöres Sándort. Ez a világon mindenütt így van, egyetlen kiadó sem az iga­zán profittermelő kiadványai alapján válik hí­ressé, erre itthon is rá fognak jönni.- Ebből viszont nem lehet megélni.- Senki sem mondta, hogy ebből kell megélni. Én úgy gondolom, hogy egyetlen kiadó sem mondhat le a színvonalas iroda­lom megjelentetéséről. Az a kiadó, ame­lyik ezt nem vállalja, hosszú távon eleve lemond a megmaradásról. Most, hogy a kiadás területén is van egy ilyen óriási felszabadulás, ez természetszerűleg hozza magával az alacsonyabb igény- vagy ösz­tönszintet kielégítő pornót, erőszakirodal­mat, ami eljut a legszélesebb körökig. Ez természetes folyamat, hiszen ami koráb­ban el volt nyomva, mindig óriási érdek­lődést vált ki az emberekből.- Ez lenne a kultúra dicstelen jövője? LESZ-E MÉG VERS? Zalán Tibor A szerző felvétele- Ez a folyamat még pár évig eltart. Bár meggyőződésem, már most megfigyelhető egyfajta telítődés, a piac elkezdi koordinálni saját magát. Olyan mennyiség jelent meg az utóbbi két évben a szennyirodalomból, hogy a vásárlóréteg nem tudja befogadni, sem anyagilag, sem pedig élményként.-Sajnos van egy igen jelentős réteg, ame­lyik nem is jut túl ezen az igényszinten.- Ebben tökéletesen egyetértünk. Nem is a túljutásról beszélek, hanem arról, hogy ez a piac kezd szűkülni. A könyvkiadóknak tehát törvényszerűleg új vásárlóréteg után kell nézniük, magasabb igényű réteget kell megcélozniuk. Meggyőződésem, hogy ez lesz Magyarországon a legérdekesebb vá­sárlóréteg. Van itt egy olyan középréteg, amelyik meglehetősen kevés irodalmi mű­veltséggel, de nagy szakmai felkészültség­­gelésvállalkozóikedvvelhatalmaspénz-ösz­­szegeket forgat. Amikor már túljutnak azon az időszakon, hogy nem érdemes csak a pénzhajhászással foglalkozni, elérkezik ná­luk a sznobéria időszaka, legalábbis én így gondolom. Már nemcsak a pénzre van szük­sége, mert mindene megvan, felmerül egy új igényszintje.-Ha egyáltalán vásárolnak ilyesmit, nem olvassák a verseket, legfeljebb a polcot dí­szítik vele, így pedig semmi értelme sincs az irodalomnak.- Nem is versekre céloztam most. Olyan irodalomra, amiről lehet beszélni, amivel „dicsekedni” lehet, s amiért rá lesznek kény­szerítve arra, hogy egyfajta műveltséget sze­rezzenek, hogy bekerülhessenek értelmiségi körökbe is, ahol nem elég az, hogy valaki gazdag. így lép tehát vissza ismét az iroda­lom a könyvkiadásba. A verskiadás léte te­hát attól függ, megjelenik-e egy viszonylag igényes vásárlóközönség.- Meg lehet élni versírásból?- Nem, sőt, írásból sem. írói munkából csak nagyon kevesen tudnak megélni, a Mű­vészeti Alap kimutatása szerint még a száz­ezer forintos összjövedelemig sem jut el az írók, költők meghatározóan nagy többsége. Oka ennek az, hogy a honoráriumrendszer a leggyalázatosabb, amit el lehet képzelni. Az, hogy én a Kortárs versszerkesztőjeként egy oldalnyi versért legföljebb nyolcszáz forin­tot tudok kifizetni, tragikomikus. Ma ennyi pénzből egy hétvégére nem lehet bevásárol­ni. Márpedig köztudott, hogy a versírás nem mennyiségi kérdés. Ezért az embereknek több lábon kell állniuk, általában tanárként, újságíróként, szerkesztőként dolgoznak a költők, hogy a megélhetés kényszere ne menjen a minőség rovására. Másrészt, most, hogy szinte az összes kulturális lap megszű­nik, a rádiónak, televíziónak egyre kevesebb pénze van egy-egy irodalmi műsor, vagy hangjáték felvételére, úgy érzem, egyelőre tetszhalálra vagyunk ítélve.- Azt hiszem, a mostani költőnemze­dékhez viszonyítva, nincs sok oka a pa­naszra, hiszen 35 éves korára minden jelentős művészeti díjat megkapott, nem­rég tért vissza amerikai előadókörútjá­­ról és úgy tudom, Ausztráliába készül, ahol egy jugoszláviai magyar színház mutatja be egyik darabját.- Én nem is panaszkodom. Én is több lábon állok, hiszen több műfajt művelek, de van, akinek ez nem megy és szeretne csakis verseket írni. Vers ugyanis mindig lesz. Ha bármelyik művészeti ágban meg­próbálná kiszámítani az alkotója, hogy az adott közegben működik-e majd a mű, már erőszakot tett magán és meghal az, amit csinált. A vers szempontjából teljesen mellékes, hogy az adott társadalomban kap-e lehetőséget a megjelenésre, vagy sem. Megkeresi magának a megjelenési formáit. Most egy barátom például le fogja sokszorosítani 25 példányban és szétoszt­ja majd azok között, akik biztosan el fog­ják olvasni. Ez nyilvánvalóan sokkal ki­sebb kör, mintha tízezer példányban jelen­ne meg, de maga a vers attól nem lesz jobb, ha többen olvassák, sem rosszabb, hogy csak 25 példányban nyomják ki.- A művészet célja azonban nem lehet a művészet maga, hanem gondolatokat közöl.- Ez igaz, de nem a művészet dolga saját magát eljuttatni a befogadó közeghez, ha­nem mindig azé a közösségé, amelyben a mű létrejön. A társadalomnak kell eldöntenie, van-e szüksége a haladásra, szellemi érte­lemben is. Nem tudom feltételezni erről a mostani rendszerről, hogy annyira iroda­lomellenes, vagy kultúraellenes legyen, mint ahogyan ebben az első időszakában megmutatkozott. Ha valóban ilyen, akkor társadalomellenes és akkor meg kell buknia, ez nyilvánvaló. Ugyanakkor, ha felmerül a kérdés, hogy a rendelkezésre álló csekély összegből az iskolákat fűtsék-e, vagy a vers-52 HARANG

Next

/
Thumbnails
Contents